Kategóriák
Munkával kapcsolatos észrevételek, kérések, kérdések, egyelőre egy halomba, minden ami idefér Véleményem a világ dolgairól

A demokrácia

Sokszor hallgatom munka közben a nemzeti szócsövet, és több más releváns tartalmat, az elmúlt néhány évben kedvelt fordulatként sokszor elhangoznak a következő szavak az USA nemzetközi színtéren végzett tevékenységével kapcsolatban:

„Amerika demokrácia exportja…”

A héten, ahogy a neten turkáltam, egy Sztálin idézetre bukkantam, ami a fenti kijelentéssel összevetve egészen új kontextusba helyezi a dolgokat, segít megérteni mi és miért történik manapság az EU energiapiacán.

Először álljon itt az idézet saját fordításomban:

„Én mindig azt gondoltam hogy a demokrácia a nép hatalma, no de Roosevelt elvtárs világosan elmagyarázta nekem, hogy a demokrácia az amerikai nép hatalma.

Szóval, nincs új dolog a nap alatt.

Rövidesen ide is exportálják a demokráciát, és a jogállamot… hol is hallottam ezt a szót – jogállamiság – ? A csomag rövidesen megérkezik, mi pedig megfelelünk neki, befogadjuk, törvénnyé tesszük az ide exportált demokráciát. Milyen jó nekünk … hogy most csak törvényeket várnak tőlünk, nem mindenki ilyen szerencsés, nézzünk csak kicsit keletebbe.

Bár emlékszem, ’56-ról apám sokat mondta, hogy ide is majdnem exportálták a demokráciát – a SZER adásaiban Bell ezredes biztatta a felkelőket, hogy jövünk, segítünk, meg ezer csendőr jön hajón a Dunán, csak tartsunk ki.

Akkor a népnek elég volt néhány szó a rádióból és mindenki felült ennek – az ország pedig újra rommá lett.

Most a kor követelményeivel haladva ez a tehetségtelen ripacs a szomszédban és seggnyalói – köztük a leghangosabb talán kulabá nem éri be szavakkal, nekik fegyverek kellenek. Telekürtölték a világot kérnek, könyörögnek zsarolnak, lopnak és hazudnak. Mindezt azért, hogy hozzájuk is exportáljanak még több demokráciát. Meg is kapták, a fél ország már romokban.

Most fordulat állt be az eseményekben, és itt a következő vihar előtti csend. Talán megjön a józanabbik esze ursulának, ennek a szervilis banyának, és csatlósainak, hogy elgondolkodjanak:

Rendkívüli fegyverszünet, legyen ott a határ ahol most, ne haljanak tovább az emberek, a szomszéd ország maradéka legyen független és soha sem tagja semmilyen katonai tömbnek, és így tovább, ahogy kb. Minszkben megállapodtak már egyszer. És akkor vége lenne ennek az esztelen törzsi háborúnak itt a szomszédban, és az energiaárak is lejjebb kúsznának talán.

Sok minden tönkrement, de még nem tört össze minden: ez a világ még nem lapult ki festménnyé, hogy lyuk legyen az univerzumban, még van esélyünk. (Köszönet: Cixin Liu: A halál vége)

De ez sajnos vágyálom marad, mert a szomszédban már – velünk ellentétben – demokrácia van.

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

A hiéna vége ?

Olvasgatom a híreket és egy új törvénytervezet adta az alkalmat, hogy billentyűzetet ragadjak: A Magyar Köztársaság Országgyűlésének honlapjáról tölthető le ez a törvénytervezet, ami belecsípett a fülembe – még titkot sem csinálok belőle – személyes érintettség okán.

Ingyen ebéd nincs! -tartja a közmondás, de azért az élelmes ember bizony sokszor ehet ingyen, és még jót is. Az ilyen kajavadászatokat a honvédségi székely (húgyos) káposzta és hideg „büfé” vacsorák (májkrém konzerv + kenyér) alapozta meg életemben, és az első egyetemi évek alatti „hiéna” nevezetű esemény, amikor az iskola menzáján a kajamaradékot kiosztották az éhes diákoknak. Sokszor előfordult, hogy a „hiénára” nagyobb csapat verődött össze mint előtte az ebéd feltálalására, mivel a konyhamaradékot már nem bírták tömött szatyrokban hazacipelni a konyhások. Fajult ez addig, amíg az intézmény ura (KHI) betiltotta a „hiénát” és a kaja ment a moslékba, mert sokan -én is – inkább a hiénán beszerzett kaját ettük mint befizettünk volna a menzára.

Évek óta járok az Auchan áruházba, és sokat vásárlok ott. Néhány éve jelent meg az „akciós” hűtő, amit töltéskor mint a természetfilmekben az afrikai vadkutya hadak úgy fognak körbe az emberek. Igazi hiéna élmény…

Aztán a pandémia alatt amikor a vendéglők bezártak megváltozott a hiéna jellege: többször jelentek meg féláron prémium termékek például vesepecsenye – és dobozszámra vettem is belőle a kerti sütésekhez.

Elgondolkodtam, hogy mi lehet ennek a változásnak az oka, aztán találgatásaim között a legvalószínűbb gondolatnak a következő tűnt: A bolttal a vendéglősök kapcsolatban vannak, és veszik viszik – amúgy teljesen jogszerűen – a leértékelt árút feldolgozásra, eladásra. Mivel az eget bedeszkázták, vendég sehol, így bővült a hiéna választéka. Ezt támasztotta alá, hogy amikor a lazítás bekövetkezett, a vendéglőkbe eladható prémium húsok újra eltűntek a hiénáról.

Úgy látszik, a jelenség felkeltette a jogalkotók figyelmét is: a maradékot mint ehető terméket erőforrásként kezelik és az ezzel kapcsolatos bizniszt „becsatornázzák”.

Eddig a vendéglős lemutyizta a húsossal, most ez a régi formában már nem megy tovább. Mert mi is történik most:

Mint régen a franciáknál is működő adóbérlési jog (a király bérbe adta az adószedés jogát) hogy ne kelljen apparátust fenntartania, a biztos jövedelemért kitalálta hogy arra vállalkozó adószedőknek bérbe adja az adószedés jogát. Jól tudta ezt például Antoine Laurent Lavoisier is, akivel szemben a népharag mondott ítéletet emiatt.

Most pártunk és kormányunk hasonlóra készül: létrehoz egy „nonprofit” céget, jogot alapít, majd – az árú tényleges mozgatása nélkül – a hasznosítás jogát eladja (szerintem) azoknak akik például az ilyesmiket felhasználó vendéglőknek. (Hogy a hivatásos kommunikátorok által harsogott propagandára kitérjek, nem hiszem, hogy ÍGY karitatív célra fel lehet használni a gyorsan romló, de további feldolgozásra szoruló élelmiszereket: nem lehet (illetve lehet, csak nem érdemes, mert megromlik) élelmiszer bankba vinni a nyers prémium tőkehúsokat, a halas pultból a lazacot stb.) A karitatív célt valószínűleg a kereskedelmi értékesítésből befolyt és a működési költségekkel (!!) csökkentett bevételre értik (NONPROFIT) ami a panamák netovábbjának ágyaz meg:

A szupemarketekben nagyobb tömegben, rendszeresen megjelenő lejárat közeli prémiumtermékek eddig is voltak ezután is lesznek, csak a sápot más szedi le, a termékért más ablaknál kell kilincselni.

Szóval, igazából az bosszantott fel, hogy a hatalom olyan dologba üti az orrát megint, amit a piac eddig is megoldott: a hiénák intézményét – ezzel a vásárlás és az ősi gyűjtögető vadászó ösztön modern megélésének élményét veszi el.

Bevallom, – igazából nincs ezen mit bevallani inkább vállalom – a leginkább a lejárat közeli érlelt penészes francia sajtok a kedvenceim, mert azokat épeszű ember teljes áron a boltban nem veszi meg, majd nem érleli a hűtőben amíg „mászós”lesz, hanem megveszi a hiénában és másnap már meg is eszi.

Hát ennyi, ennek is vége lesz mert kell a kavics (köszönet érte: Dancs Imre: A Programozó) a következő választáshoz agymosásra.

A posztot néhány hónap múlva a tapasztalatok birtokában tervezem folytatni, meglátjuk mi lesz a hiénából, mit hoz az élet.

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

Elnök úr, te igazán hitvány lény!

Annó a ’80-as években az MHV teljhatalmú istenségéről énekelt egy dalt a C.P.G. punkzenekar, és a sorai még mindig a fülembe csengenek.

Történt a napokban, hogy levelet hozott a posta, a BKIK-tól. melyben 5000 HUF mértékben évenkénti regisztrációs díjat kérnek a semmiért. A csekk befizetése közben a korábban említett zenekar dalszövege csendült fel a fejemben, Erdős Péter helyett azonban a címben nevezett elnöki lény neve visszhangzott a fejemben a refrénben..

Ez a lény tavaly pont egy éve, 2020 június 17.-én senkivel nem egyeztetett módon benyögte a KATA szabályok 3 milliós limitjét. És lám, néhány nappal a bekiabálása után joggá vált az agyalmánya. Pedig ennek a lénynek és szervezetének pont az lenne a dolga, hogy a vállalkozók érdekeit képviselje, védje. Ehelyett mindenféle hülyeséget talál ki és tesz testületi állásponttá, mint a hatalom szervilis szolgája.

Azért írom ezt a posztot, mert az egyedi fejlesztés műfajában egy ügyfél egy projektjére bőven rámegy fél év, és ez a limit ellehetetleníti a becsületes munkát. Amikor a KATA adót kitalálták, új és jó volt, mostanra egyre inkább elinflálják a limitet, az alapanyag árak jelentős növekedése miatt a – ha becsületesen csinálja az ember – már versenyképtelen ez az adónem.

Sajnos trükközni kell megint. A Blikk honlapján találtam a kamara más, általam megvetett elnöknél a budapesti kamara egy értelmesebb vezetője által jegyzett tartalmat , amiben ötleteket is adnak, így végül mégis segített a BKIK.

Úgy szeretném Úgy akarom Úgy szeretném Úgy akarom
Úgy szeretném a szemedet kinyomni
Úgy szeretném a füledet letépni
Úgy szeretném a töködet levágni
Úgy szeretném a beledet kitépni …..

Hát tested erjedjen és romoljon meg, és élj nemi életet a halottal az anyád temetésén! Utána pedig távozz a nemlétbe a neved napján, és költsd temetésre azt az ötezer forintot amit lehúzol „érdekvédelem” címén a KATÁS vállalkozóktól.

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

Mennyit ér a hallgató ember?

Ebben a posztban a médiában hallott, látott néhány gondolatot olvashat az erre járó olvasó és gondolkodó ember, ami elgondolkodtatott azon, hogy mit is gondolhat az idézett mondatot közlő személy a hallgatóságáról.

Dr. Müller Cecília 2020. március:

A maszkviselés nem véd a fertőzéstől.

Gyurcsány Ferenc, 2005:

Nem lett lakossági gázáremelés.

Egy közrendőr: 2007.01.27

Nincs vipera. A vipera … az egy veszélyes állat. Hüllő.

Flesch Tamás: 2021.01.21:

A szállodák és vendéglők pünkösd előtt nem nyitnak ki.

Kormányzati Tájékoztatási Központ ugyanerről a hírről:

Ez rémhír!

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

Agykondom – Magyarország körülmetélése.

A napokban turkáltam az interneten, és egy cikket olvasva szinte nem hittem a szememnek. Elolvastam többször is, de nem, nem tévedek.

Minden további fejtegetés helyett ajánlom gyakori használatra a címben említett eszközt, mindazoknak akik a fejéből kipattant, majd kezeik alatt létrejött – átment – megjelent ez a hihetetlenül szerencsétlen, áthallásos megfogalmazás.

Pfuj!

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

A vizsga.

Ezt a posztot az élet írta. A küzdelemről szól és a rendszerről, ami néha szembeköpi az állampolgárt. Persze ez – ha a többségnek nem fáj – elfogadható egy „demokráciában”. Különösen, ha ezzel a gesztussal még szavazatokat is lehet nyerni. A poszt tartalmát, hangulatát aláfestő borítókép a Pierre Boulle „Híd a Kwai folyón” című művéből készült díjnyertes filmből való.

Még 2001-ben kezdődött ez a történet. Beballagtam a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának irodájába, a súlyos olajfestékkel többször bemázolt ajtó kilincsét izgatottan lenyomtam, és kezdetét vette az önmegvalósításom egyik legnagyobb, de mindenképpen a leghosszabb kalandja, mely a közeli napokban ér véget. Mondjuk nem úgy ahogy szerettem volna, de majd ítél a történelem.

Akkor, amikor először jelentkeztem felnőttként tanulni nappalin 18-20 éves fiatalok közé, sok minden megfordult a fejemben. Persze néhány nappal lekéstem a februári beadási határidőt, a vegyész dékáni ügyintézői lesajnálva mosolyogtak rám, és bíztattak. … Jöjjön vissza jövőre, akkor talán sikerül!

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy már ebben a pillanatban minden felvételhez szükséges okmány és igazolás nálam volt, mert az akkor érvényes szabályzat szerint automatikusan felvették akinek már volt egy diplomája.

Tehát vártam egy évet, majd 2002-ben újra megjelentem a dékániban, és a sikeres felvételivel kapcsolatban mindent sikerült elintézzek.

Nagyon nehéz, de nagyon szép évek következtek, szinte második fiatalságomat éltem meg akkoriban: előadásra jártam, jegyzeteltem, és tanultam. Kerültem az imposztorkodást, délutánonként a munkámat végeztem, csináltam a beadandókat, és tettem amit kell.

Az egyetemi évek alatt sok barátot szereztem, sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Azonban már akkor néhány lesajnáló és kaján megjegyzést is kaptam, mert jó tizenöt évvel idősebb voltam és fizettem a tudásért.

Szóval, szálltak az évek, jöttek a gondok, születés,halál, válás, és házasság következett az életemben. 2012 évben abszolváltam az egyetemet, majd P.B. tanszékvezető úrhoz elmentem, és megígértem, befogom a szám, csak hadd diplomázzam le. Az úri becsületszó elég volt, a diplomamunkám elkészítettem, és sikeres államvizsgát tettem. El kell mondjam így évek távlatából, hogy P.B. tanszékvezető tanár úr nagyon emberségesen bánt velem, igazságos és jóindulatú volt velem. Erre is volt példa a műszaki egyetemen. Meg is ígértem neki, ha kívánja, elviszem egy körre helikopterrel, és nem fogja elfelejteni az élményt… Sajnos nem élt vele, de nagyon jó érzésekkel köszöntem el a tanszéktől.

Az államvizsgám után amikor a szerencsések megkaphatták a diplomájukat, az államvizsga bizottság egy tagja legnagyobb megdöbbenésemre odalépett hozzám, és édesapámról kérdezett, mert 2006 óta nem ment el a Rákóczi gimnázium öregdiák találkozójára. Mondtam neki, hogy sajnos már nem tud elmenni, mert meghalt. Hirtelen átfutott a fejemen, hogy amit korábban éreztem igaz lehetett: Apám valahol fentről nézte az államvizsgám.

Ekkor már több forrásból is biztos voltam abban, hogy bár az államvizsgám pillanatában 44 éves voltam, nyelvvizsga nélkül nem fogom megkapni a vegyészmérnöki oklevelet. Már tanulmányaim alatt, is hallottam tanároktól kaján megjegyzést, hogy biztos arra bazírozom, hogy elmúljak 40 és megússzam a nyelvvizsgát, és hogy ez mennyire nem fog sikerülni….

Nem is akartam megúszni a nyelvvizsgát. Bár nagyon nagy lelki gátat kellett legyőzni ahhoz, hogy megszólaljak idegen nyelven. – és itt sorolhatnám a személyes problémáktól kezdődően a rendszerhibákig mindent -, ez legkevésbé sem hatotta meg az akkori oktatási kormányzatot. 2014-ben megkaptam levélben, diploma addig nem lesz,. amíg nem vizsgázom le idegen nyelvből.

Aki ismer engem, tudja hogy angol nyelven értek és olvasok, megszólaláshoz azonban hatalmas stressznek vagy elégséges véralkohol-szintnek kell fennállni a kinetikai gát leküzdéséhez. Ez alapjaiban lehetetleníti el a nyelvvizsgát angolból. Gyermekkori kudarcélmény (hibás kiejtés és megszégyenítés az iskolában) vezetett oda, hogy feleségem tanácsára orosz nyelvet kezdtem el tanulni magánúton.

Heti rendszerességgel, 2 órában Tatjánával, a tanárommal találkoztunk, készültem, sokszor nem csináltam házi feladatot, de az elvégzett munkának kezdett látszani az eredménye:

A műegyetemi nyelvvizsga központban a szóbelim második alkalomra sikeres lett, majd egy évre rá 2020 március 7.-én sikeres írásbeli vizsgát tettem az Elte Origó Nyelvi Centrum Baross utcai vizsgaközpontjában.

És sikerült!

Már akkor a közelgő járvány árnyékában aggódtam, de bíztam a rendszerben: tanultam – vizsgáztam – meg lesz az eredmény. Meg is lett, már április elején örülhettem a vizsgaeredményemnek.

Elkezdtem levelezni a vegyész kar dékáni hivatalával, (mondjuk ki: nem bízva a rendszerben, egyből az oktatási dékánhelyettes asszonynak írtam, mert nem bíztam a rendszerben, de a hivatal bősz ülnöke éber volt, és alacsony szintű lepattintós levelet kaptam, minden érdemi kérdésemre sablonválaszt, mely szerint várjak és figyeljek a KTH honlapra.

És ekkor jött el 2020 április 7.-e, Palkovics miniszter úr nagy napja:

A koronavírus elleni védekezés jegyében – mint fontos és releváns lépést – a kormány eltekint a beragadt 75000 diploma nyelvvizsga kötelezettségének teljesítésétől.

Álltam, köpni, nyelni nem tudtam amikor meghallottam: Éveken át lepattintottak, hogy mennyire fontos, mennyire nem tehetik meg azokkal, akik rendesen levizsgáztak már, mert az ő diplomájuk értékét csökkentené, ha más nyelvvizsga nélkül is megkaphatja a diplomáját.

És most, ezekben a „vészterhes” órákban a legfontosabb dologgá az vált, hogy a beragadt diplomák vizsgakötelezettségének elengedésével lehet csak megmenteni ezt az országot, hazánkat!

Mindezt néhány nappal azután, hogy sikerült letennem a szükséges vizsgákat, valószínűleg (és nagyon szeretném, ha az élet rám cáfolna) pontosan ugyanolyan diplomát fogok kapni, mint aki semmit sem tett ezért:

Kegyelemből elémdobják, gúnyos-kurtán odamondják:

„Na , mostantól szabad vagy!”

Hát basszátok meg!

Napok óta gyűlnek bennem a kérdések, és igazán szeretnék rájuk választ kapni:

Azt gondolom, itt megállok, néhány nap szünetet tartok, és amint az élet továbbírja ezt a történetet, FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!

Update #1:

A közlönyben megjelent kormányrendeletre hivatkozással levelet írtam az ITM ügyfélszolgálatának és a BME-KTH hivatalnak. Az ITM válaszára néhány napot kellett várni, addig a BME NEPTUN oldalán ez az ostoba hárítás jelent meg a kérvény ügyében:

Hazudozás elindul. Mintha valami olyat próbálnék kérni amihez nincs jogom.

Elméletileg létezik már kérvény de azt nem lehet benyújtani. Többszöri email és telefonos hárítás után már valamiféle állásfoglalásra hivatkozott a BME-KTH, hogy miért nem végzik el a dolgukat.

Hazudozás folytatódik, mintha valamit elrontottam volna…

Nosza, előkaptam a közben az ITM-ből megérkezett állásfoglalást, mely szerint ugyanolyan diplomát kell kapjak a jog erejétől fogva a döntés után, mint a többiek, és megküldtem a BME-KTH részére. Egy nappal később már le bírtam adni végre a kérvényemet, melyben rámeröltették a keddi vagy csütörtöki átvételt. Na de ha ez kell, hát legyen meg! – gondoltam.

Isten és a KTH malmai lassan őrölnek, de végre elindult valami. Majd egy hónappal a kormányrendelet után a következő üzenetet kaptam a NEPTUN rendszeren keresztül:

Közeledik a cél, megkezdődött a diploma gyártása!

Telt – múlt az idő és a héten észrevettem szerdán, hogy már dékáni aláíráson van a diplomám. Tovább figyelve a státuszomat szombaton (2020.05.16) már arról értesültem, hogy ez is sikerült végre, jelenleg az oklevél másolat feltöltése van soron.

Egyelőre ennyi, amint megkapom végre a diplomám ígérem, kirakom ide a falra közszemlére a nyelvvizsga bizonyítványaim mellé, hogy mindenki lássa, megküzdöttem mindenért, nem kegyelemdiploma az enyém!

Korábban, 2019 évben sikerrel abszolvált szóbeli vizsgám.
A 2020 március 7.-ei sikeres vizsgámról 2020 május 8.-án postán megkapott bizonyítvány.

Történetzáró epizód következik!

Update #2

És eljött a nap, amikor megkaptam a diplomám.

2020 május 19.én vettem a NEPTUN rendszerben a diploma átadás időpontját, ami a héten csütörtök volt. Eligazítás, dress-code és ilyesmik mellett a lelkemre kötötték, hogy egy kék tollat is hozzak magammal az aláíráshoz. Reggel 9.00 ra kaptam időpontot, és néhány sorstársammal izgatottan toporogtam az R épület földszinti Sztálin barokk előterében . Folyamatosan ment a sor, és mindenki szépen megkapta a diplomáját. Én is az enyémet.

A második diplomám.

Az örömbe üröm is vegyült, mert semmiféle ünnepség és dékáni pacsi sem volt. Odaadták, és kész. Alá kellett írni hogy átvettem, aztán az ügyintéző belepillantott, és átnyújtotta az oklevelem. Megköszöntem és átvettem. Odakint az épületen kívül ért a meglepetés, hogy az oklevelemben nem csak az általam kiérdemelt papírok vannak, hanem egy üzenet is. Először azt hittem, dékáni köszöntő vagy hasonló, de nem. Magyarország Miniszterelnöke, személyesen Orbán Viktor gratulált nekem itt.

Életem egy nagy és jelentős szakasza lezárult. Vége, kész ennyi volt. Álltam a döbbenettől, majd hátat fordítottam az egyetemnek és nekilódultam az előttem lévő útnak. A nap sütött, és a kis autó – ami korábban apámé volt- vidáman brummogva falta a kilométereket hazafelé.

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

Gondolatok a koronavírusról és a történelem forgó kerekéről.

Szeretném néhány gondolatomat megosztani az olvasókkal, ami a mostanság történt, történő veszélyhelyzettel és járvánnyal kapcsolatban a fejemben megfordult.

A megértéshez tudni kell, hogy gyerekkori meghatározó emlékeim a hetvenes évek közepébe vezetnek vissza, emlékszem, amikor sötét szobában bámultuk a televíziós készüléket, amikor csak mogyoróültetvényesnek csúfolták az amerikai elnököt, Jimmy Cartert, és emlékszem, amikor néhány képkockán bemutatták, hogy visszaadták a koronázási jelvényeket.

És emlékszem az olvasókönyvünkre is.

Te jóságos Isten! – Mi minden volt azokban a könyvekben!

Micó a macska, Csoszogi, az öreg suszter, és Gál Géza, aki új gépet kapott, és még sorolhatnám.

Eszembe jut Szilágyi Györg zseniális „Hanyas vagy?” című örök érvényű monológjának az a sora amit ide idézek:

” Mi a Sztrecsnyói piros virágokon nevelődtünk. „

Eszembe jut nagybátyám, aki szintén ’28-as volt, és Apám, és hogy mennyire szerette ezt a művet, és a belőle készült díjnyertes filmet.

Sokszor, amikor elégedetlenkedtünk valami miatt, nagyanyám szavai jutnak eszembe:

„Ha lenne egy kis háború! Akkor megtudnátok…”

Visszatérve napjainkra, kényelmes és nyugodt világunkra, a fogyasztói világ kényelmében éljük napjainkat és dolgozunk.

Aztán hallom a híreket, itt a vírus. Különleges jogrend, vészhelyzet.

És bevillan az olvasókönyvben akkoriban olvasott olvasmány:

Támad a ragály. A tisztiorvos „Piros cédulát” ragaszt.

Mi ’69-esek, ezen nőttünk fel, ezt olvastatták velünk.

Majd, ha leszedik a piros cédulát….

Ezt napjaink kényelméből nézve bizarr múltidézésnek tűnhet, de sajnos kínzó aktualitást ad neki a kihirdetett különleges jogrend.

A technikai civilizáció sokáig megzabolázta a fertőző betegségeket, a technológia felvette a versenyt a természet kihívásaival. Megszülettek az antibiotikumok, és betegségek amiktől mindenki rettegett megszelídültnek látszottak, és az ilyen olvasmányok már-már nevetségessé váltak.

TBC, tüdőszűrés, manapság ez már nem „kötelező”….

Ezek az olvasmányok eltűntek a könyveinkből, kitört a jóléti rendszerváltás és boldog biztonságos jelenben élünk – gondolhatnánk.

Azonban a valóság nem ez. Civilizációnk szinte pengeélen táncol, és bizony nap mint nap adódnak kihívások. Csak a mérete és a komolysága változik. Fejlődik a technológia, egyre nagyobb a népsűrűség, és bizony könnyen eljutunk a gondolatokkal a rémhírterjesztés korlátjáig.

Álljon itt ez a poszt azért, hogy emlékeztesse a mai fiatalságot mindazokra a dolgokra amiket a fejlődésünk során szerencsére magunk mögött hagytunk, emlékezzünk szüleink által megélt nehézségekre, tanítsanak a régi bugyuta olvasmányok, mert valóban igen apró dolgokon múlik a mai fejlett társadalom létezése.

Vélemény, komment, csak mértékkel!

FRISSÍTÉS:

Megjelent a piros cédula aktualizált változata:

A piros cédula régen és most.

A posztban lévő képek Tankönyvkiadó Vállalat „ABC Olvasókönyv„, „Olvasókönyv 2” valamint „Olvasókönyv 3” című könyvek digitális archívumban elérhető példányából lett idézve.

Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

Duális képzés – merénylet a kiművelt emberfők sokasága ellen.

Régóta hallgatom a kedvenc rádiómat, a Kossuth rádiót. Mostanság csak nemzeti szócsőként leírható rádión keresztül propaganda adások, tematikus műsorblokkok hírei, információi ugyan szólnak a háttérben, de jelentésük úgy esik át a fejemen, mint a rossz húszforintos az érmevizsgálón. Felül be, alul ki.

Fiam iskoláztatása és hat osztályos gimnáziumba kerülése okán erre az egy témára még érzékeny vagyok. Álljon itt egy interjú átírt változata, ami élőben 2020.02.03 napi reggeli műsorban hangzott el Dr. Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével (az átiratban P) és a riporter (R) közt:

08:48:42 R: Jó reggelt kívánok!


P: Jó reggelt kívánok!


R: Na hogy is van ez, mi ennek a duális képzésnek a lényege? Nem munka melletti tanulás, hanem egyszerre képezik szakmára és egyszerre felsőoktatásban? Most a felsőoktatási részéről beszéljünk!


08:48:51 P: Persze, hát a duális képzésnek a legfontosabb eleme, hogy a gyakorlati ismereteket azt valós környezetben szerzi meg az ember. Keveset beszélünk róla, de mondjuk az orvosképzés az tipikus duális képzés. Hiszen az orvosi egyetemen egy úttal egy klinikán dolgozik a fiatal orvosjelölt. És ez igaz egy mérnökre, igaz egy tanárra, mindenkire, aki a valós életben ténylegesen jól akar majd elhelyezkedni és meg akarja állni a helyét a pályáján.


08:49:26 R: Ugye ez eddig úgy volt, hogy rövid szakmai gyakorlat, most ez azt jelenti hogy ez kibővül. Tehát sokkal több van ebből a bizonyos gyakorlati részből?

08:49:30 P: Hát a világ fejlett részén ez a folyamat látszik. Tehát az látszik, hogy a németeknél, franciáknál, az amerikaiaknál arra törekszenek, hogy minnél hosszabb időt töltsön a gyakorlati képzésben a fiatal, és ott sajátítsa el azokat a fortélyokat, amik a szakmához vagy hivatáshoz – talán a hivatás a jobb kifejezés ebben – hivatáshoz tartoznak és utánna tényleg legyen sikeres az életben


08:50:00 R: Most a szakképzési törvény a… visszamegyünk eggyel a szakképzési törvény végrehajtási rendelete a napokban jön ki. Mit a legfontosabb változás talán érdemes róla beszélni most a felvételik idején?


08:50:10 P: Hát ezt nem az én tisztem kommentálni. Vannak is ebben szakmai vitáink, mi abból indulunk ki, hogy minden olyan irány ami a gazdaság felé viszi az oktatást az hasznos a számunkra. A végrehajtási rendeletnek majd a tételes ellemzése a következő napoknak a feladata.


08:50:40 R: Ugye … Volt egy fő filozófia, ugye amiről már beszéltünk korábban, ami a változásoknak a lényege, ez miben áll, ami biztos hogy megvan?

08:50:43 P: Nagyon sokan azt hiszik, hogy a képzés az egy olyan terület ahol egyszer majd véget érnek a változások. a valóságban a képzésben miután az élet változik, és az élet elvárásai , a munkaerőpiac elvárásai változnak, folyamatosan egy változásnak lehetünk a tanúi. Most egy olyan jelentős lépés történik. Ami tovább erősíti a gyakorlati képzést, tovább viszi a dualitás felé, vagy a duális képzés felé ilyen értelemben az egész oktatást. Másik oldalról pedig teljesen egyértelműen a diákoknak vagy hallgatóknak az érdekeit szolgálja.


08:51:25 R: Hogy néz ki most a munkaerő piaci igény, ön hogy látja hogy lehet hosszú távon gondolkozni vagy ez is pillanatról pillanatra változik? hogy lehet összehangolni, mert nyilván egy oktatási rendszer hosszú távon tud építkezni, a haszna az hosszú távon jelentkezik, mint ahogy a munkaerő piac változik, tehát a mi az egészséges út.


08:51:44 P: Ez egy abszolut lényegi összefüggés, vagy lényegi kérdés. Miután a piac változik, ehez igazodni kell, így aztán abból kiindulni, hogy ha most tanítunk valamit, az életünk végéig alkalmassá tesz bennünket a munkaerő piacra , az egy botorság, az egy nagy hiba. Ebből következően a felnőttképzés az igazi kihívás. Az, hogy hogyan tudom igazítani a tudásomat az élet újabb és ujjab kihívásai felé. vagy irányába. Tehát hogyan tudok két három évente megújulni, ha úgy tetszik, egy egy szakmában. Vannak olyan területek amik korábban nem léteztek. Száz évvel ezelőtt a hintó készítő egy biztos piac volt. Ma már nem az. Ma egy robbanó motor fejlesztő az minden bizonnyal egy kíváló szakma. Húsz év múlva az ördög tudja, hogy mi lesz ezzel a területtel. Tehát, az élet változik, szerencsére az életünk hosszabbodik, ebből következően nekünk a mindennapi tudásunkat hozzá kell igazítanunk a minden napok kihívásához.


08:52:47 R: Nyilván az azért úgy van, hogyha valaki elindul egy irányban, például mondjuk a motorfejlesztő mérnöknél ő azért könnyebben áll át esetleg az elektromos motorok fejlesztésére mint mondjuk aki teszem azt egy egészen más szakmát tanult eddig. Tehát itt ilyen határterületekben kell gondolkozni…mikor átképzésről beszélünk.


08:52:59 P: Egyértelműen. Persze,és abban kell gondolkozni az én álláspontom szerint, hogy a tudást kell egymásra illeszteni, vagy egymásra rakni. Tehát van egy alaptudásom, azt soha nem fogom elveszteni, és arra kell ráépíteni a következő, a következő és a következő ismereteket.


08:53:25 R: De ugye ez nyilván a munkavállalónak is az érdeke, kiben talál erre partner az oktatási rendszerben persze, de ki az aki ebben valójában leteszi a garast, hogy merre?

08:53:32 P: Hát ennek két nagy felülete van, az egyik a vállalati továbbképzés, amit nem szabad elhanyagolni és lebecsülni mert azért anyagi, mert profitérdekei okán olyan munkaerőt szeretnének akik a legnagyobb hatékonysággal tud dolgozni, tehát tényleg olyan tudást adnak át amit hasznosítani tud a munkavállaló. A másik pedig az állami intézményrendszer, aminek a felelőssége pedig hát az oktatáspolitikán nyugszik.

Ennyi volt az interjú szövege körülbelül – néhány zavaró nyögés és öö-zés kihagyásával, bárki ellenőrizheti a szócső archívumában.

Mi ezzel a gondom?

Két alapvető természetű gondom van az interjú tartalmával, gondolataival kapcsolatban. Az általam igen tisztelt elnök úr érveléstechnikája és az a szándék – ami a hangzatos érvek megvalósítóinak tényleges akarata.

Először is, vegyük szemügyre elnök úr „bástya – megnyitását” vagyis, hogy a duális képzés legjellemzőbb példájaként elnök úr az orvosképzést említi. Nos, én nem vagyok orvos. De annyi ismeretem van ebben a témában, hogy tudom, az általános orvosi alapképzés is különleges terjedelműnek számít a hazai felsőoktatásban (innen van az idézet)

” Az általános orvos szakra felvettek egységes, osztatlan képzésben vesznek részt, tizenkét félév után szerzik meg a mesterfokozatot. Az első két évben alapozó elméleti tárgyakat tanulnak a diákok, de a képzésben a klinikum is megjelenik. A harmadik év még javarészben elmélet, negyedik és ötödik évben elsősorban klinikai tárgyak szerepelnek a tananyagban. Hatodik évfolyamon a hallgatók a közvetlen betegágy melletti gyógyító munkában vesznek részt, a tanulmányok pedig szakdolgozattal és záróvizsgával fejeződnek be. „

Valamint a kapcsolódó szakorvosi képzés (mire rezidensből szakorvossá képződik valaki) sem két pillanat, (innen pontosabb információ érhető el) szakirányoktól függően 3-6 év.

Mindezeket mint „általános duális képzés példája” felvetni a mostanság meghonosodó ipari gyakorlatban büszkén emlegetett BSC szintű képzés gyárakhoz, üzemekhez kapcsolt formájához nagyon durva csúsztatás szerintem. Mondom ezt azért, mert ezekben az intézményekben minden különösebb elméleti alapozás nélkül az illető gyárakban, üzemekben használatos technológiák magas szintű kiszolgálására képeznek ki magukat diplomás embereknek gondoló kezelőket, akik az egy – legfeljebb két éves elméleti alapozást is soknak tartják, és hamar a termelés szolgálatába képesek állni. Ez nyilvánvalóan jó az üzemeket működtető tőke érdekeinek, mert ezek a speciálisan képzett szakemberek nem fognak elmenni máshova (elméleti alapvetés hiánya miatt) és pont ezért rövid képzéssel, kis költséggel állíthatóak szolgálatba.

Az ilyen duálisan képzett szakemberek csak pontosan azt a területet kapják meg tudásként amit az ipar szükségesnek lát, ezzel kötve röghöz őket. De hova vezet ez a folyamat, ha például az eddigi technológiát a gyáros elviszi hazánkból? A duálisan képzett szakemberek megsüthetik a tudásukat, ott állnak megfürödve, elméleti alapok hiányában.

Igazából elnök úr is mondja az interjú során, hogy a tudás egy része egész élethosszon keresztül elkíséri az embert, és folyamatosan tanulni kell a szinten maradáshoz. Ezzel teljesen egyet tudok érteni, azonban azzal a gyakorlattal, ami ennek a gondolatnak a jegyében történik már nem. Véleményem szerint az a tudás alap, amit a felsőoktatásban a hallgató megkap és egész élete során magával visz, olyan szélesnek és alaposnak kell lennie, amennyire csak lehet: Ez biztosítja a műszaki értelmiség szabadságát. Nincs kötve x gyártó technológiájához, hanem univerzális tudásalappal rendelkezve nincs függésben jövendőbeli munkaadójától. Tudása itt is, ott is mérnöki. Ha nem hajlandó megfizetni az árát a munkáltató, akkor tud és képes odébb menni akár egy országhatárral is. Nem így a duálisan képzett „diplomás”, akinek a tudása szervesen kapcsolódik az adott technológiához vagy informatikai háttérhez, esetleg képzési szerződésen keresztül „röghöz kötött”! Vissza kéne adni a régi egyetemi diplomák tényleges értékét azzal, hogy tényleges és alapos elméleti tudás birtokában lehessen csak valaki mérnök. Ne nevezzük mérnöki diplomának csak maximum üzemmérnökinek a BSC-s okleveleket, mert ez önbecsapás! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy diplomás fiatalok serege áll rendelkezésére az iparnak, amikor pusztán egy adott technológiát, szoftvert képes használni, tudása arra a pozícióra optimalizált, amire őt a duális képzés során kiképezték. Ezért én leginkább a vidéki ipari centrumokban együttműködésben (iskola és gyár) duálisan képzett emberekre a felsőfokú technikusi jelzőt tartom megfelelőnek. (Ebben erősít meg a következő tapasztalatom: Egy gumikat gyártó multicég öt éves MSC fokozatú mérnököket alkalmaz például nyers köpeny tervezőnek, akik nem is tudják valójában milyen anyagokkal dolgoznak, mert az titok, csak „A” és „B” komponens van, és a cég anyaországi telephelyén ugyanezt a tevékenységet technikusok végzik párhuzamosan, mert az ottani viszonyokban csak ezt tudja megfizetni a multi. Ez versenyképesség? Hogy egy summa cum laude végzett mérnök technikusi bérért (anyaország) technikusi munkát lát el Magyarországon? Hát nem. A mérnök kollégám azóta váltott, és már más területen dolgozik.)

Másik részről az interjú mesterkéltsége volt a szemet szúró, erőltetett példájával. Mint gépészmérnök és mint a villamos szakterület erősáramú részében is ismereteket szerzett ember nyugodtan kijelenthetem, ha ezeket a szakterületeket jól kívánja mérnöki munkában ismerni az ember, ezekre külön – külön egy élet is kevés lenne. Az, hogy ezek a területek közt van átjárás ad abszurdum nem lehetetlen, de igazán jó minőségű és elmélyült tudású szakember a szakterületek távolsága miatt szerintem nem tekinthető általánosan példaértékűnek.

Az interjú végén pedig ténylegesen előkerül a tőkeérdek: A lehető leghamarabb, legkisebb költséggel, csak pont annyi tudással, hogy ne ágaskodjon a munkavállaló a hátsó lábára ha kevés a fizetése, szükséges a duálisan képzett bio-droidok előállítása.

Nem kétlem hogy az iparnak szüksége van erősen specializált képességű üzemmérnökökre. De a műszaki haladásnak, a valódi K+F tevékenységnek pedig mély alaptudású tudományos szintű ismeretekkel rendelkező mérnökök derékhadára és akadémiai szintű alapkutatásra van szüksége. És ezeket a szakembereket nem duálisan képző „egyetemeken” képzik a világon. Persze ez nem olcsó. De elengedhetetlen a versenyképesség megőrzésében.

Szerintem ezért borzasztóan káros a duális képzés mindenek előtti erőltetése: Aki ezt választja az tegye, de az állami szektor ne menjen bele ebbe zsákutcába, és ne hagyja magát az ipari érdekek által ebbe belehajszolni!

Ez a véleményem, aki gondolja, írjon vagy kommenteljen!

Kategóriák
Egyebek, gépház, házirend stb. Maga az iparos. Történetek a múltból és a jelenből. Munkával kapcsolatos észrevételek, kérések, kérdések, egyelőre egy halomba, minden ami idefér Utazás, szabadidő és mindenféle érdekes dolog. Véleményem a világ dolgairól

Helló Világ!

Annak írok, aki itt jár. Ha tetszik ha nem, ennek a honlapnak a gazdája én vagyok. Nekem kell felelősséget viselni a törvények szerint.


Szabályok:
Az egészséges, építő, jobbító kritikát szívesen fogadom.


A kérdésekre, kérésekre, szívesen válaszolok, de ez a saját munkám terhére nem mehet.


Aki türelmetlen vagy zaklat, kitiltom.


Aki tiszteletlen azt kitiltom.

A számomra elfogadhatatlan, üzleti és/vagy magánérdekeimet sértő hozzászólásokat törlöm.

Ha valaki linkel engem, viszonossági alapon én is linkelem őt. Ez természetes, kedvenceimet a kedvencek menüben találhatják.


Ennyi.