Szeretném néhány gondolatomat megosztani az olvasókkal, ami a mostanság történt, történő veszélyhelyzettel és járvánnyal kapcsolatban a fejemben megfordult.
A megértéshez tudni kell, hogy gyerekkori meghatározó emlékeim a hetvenes évek közepébe vezetnek vissza, emlékszem, amikor sötét szobában bámultuk a televíziós készüléket, amikor csak mogyoróültetvényesnek csúfolták az amerikai elnököt, Jimmy Cartert, és emlékszem, amikor néhány képkockán bemutatták, hogy visszaadták a koronázási jelvényeket.
És emlékszem az olvasókönyvünkre is.
Te jóságos Isten! – Mi minden volt azokban a könyvekben!
Micó a macska, Csoszogi, az öreg suszter, és Gál Géza, aki új gépet kapott, és még sorolhatnám.
Eszembe jut Szilágyi Györg zseniális „Hanyas vagy?” című örök érvényű monológjának az a sora amit ide idézek:
” Mi a Sztrecsnyói piros virágokon nevelődtünk. „
Eszembe jut nagybátyám, aki szintén ’28-as volt, és Apám, és hogy mennyire szerette ezt a művet, és a belőle készült díjnyertes filmet.
Sokszor, amikor elégedetlenkedtünk valami miatt, nagyanyám szavai jutnak eszembe:
„Ha lenne egy kis háború! Akkor megtudnátok…”
Visszatérve napjainkra, kényelmes és nyugodt világunkra, a fogyasztói világ kényelmében éljük napjainkat és dolgozunk.
Aztán hallom a híreket, itt a vírus. Különleges jogrend, vészhelyzet.
És bevillan az olvasókönyvben akkoriban olvasott olvasmány:
Mi ’69-esek, ezen nőttünk fel, ezt olvastatták velünk.
Ezt napjaink kényelméből nézve bizarr múltidézésnek tűnhet, de sajnos kínzó aktualitást ad neki a kihirdetett különleges jogrend.
A technikai civilizáció sokáig megzabolázta a fertőző betegségeket, a technológia felvette a versenyt a természet kihívásaival. Megszülettek az antibiotikumok, és betegségek amiktől mindenki rettegett megszelídültnek látszottak, és az ilyen olvasmányok már-már nevetségessé váltak.
Ezek az olvasmányok eltűntek a könyveinkből, kitört a jóléti rendszerváltás és boldog biztonságos jelenben élünk – gondolhatnánk.
Azonban a valóság nem ez. Civilizációnk szinte pengeélen táncol, és bizony nap mint nap adódnak kihívások. Csak a mérete és a komolysága változik. Fejlődik a technológia, egyre nagyobb a népsűrűség, és bizony könnyen eljutunk a gondolatokkal a rémhírterjesztés korlátjáig.
Álljon itt ez a poszt azért, hogy emlékeztesse a mai fiatalságot mindazokra a dolgokra amiket a fejlődésünk során szerencsére magunk mögött hagytunk, emlékezzünk szüleink által megélt nehézségekre, tanítsanak a régi bugyuta olvasmányok, mert valóban igen apró dolgokon múlik a mai fejlett társadalom létezése.
Vélemény, komment, csak mértékkel!
FRISSÍTÉS:
Megjelent a piros cédula aktualizált változata:
A posztban lévő képek Tankönyvkiadó Vállalat „ABC Olvasókönyv„, „Olvasókönyv 2” valamint „Olvasókönyv 3” című könyvek digitális archívumban elérhető példányából lett idézve.