Kategóriák
Véleményem a világ dolgairól

Gondolatok a koronavírusról és a történelem forgó kerekéről.

Szeretném néhány gondolatomat megosztani az olvasókkal, ami a mostanság történt, történő veszélyhelyzettel és járvánnyal kapcsolatban a fejemben megfordult.

A megértéshez tudni kell, hogy gyerekkori meghatározó emlékeim a hetvenes évek közepébe vezetnek vissza, emlékszem, amikor sötét szobában bámultuk a televíziós készüléket, amikor csak mogyoróültetvényesnek csúfolták az amerikai elnököt, Jimmy Cartert, és emlékszem, amikor néhány képkockán bemutatták, hogy visszaadták a koronázási jelvényeket.

És emlékszem az olvasókönyvünkre is.

Te jóságos Isten! – Mi minden volt azokban a könyvekben!

Micó a macska, Csoszogi, az öreg suszter, és Gál Géza, aki új gépet kapott, és még sorolhatnám.

Eszembe jut Szilágyi Györg zseniális „Hanyas vagy?” című örök érvényű monológjának az a sora amit ide idézek:

” Mi a Sztrecsnyói piros virágokon nevelődtünk. „

Eszembe jut nagybátyám, aki szintén ’28-as volt, és Apám, és hogy mennyire szerette ezt a művet, és a belőle készült díjnyertes filmet.

Sokszor, amikor elégedetlenkedtünk valami miatt, nagyanyám szavai jutnak eszembe:

„Ha lenne egy kis háború! Akkor megtudnátok…”

Visszatérve napjainkra, kényelmes és nyugodt világunkra, a fogyasztói világ kényelmében éljük napjainkat és dolgozunk.

Aztán hallom a híreket, itt a vírus. Különleges jogrend, vészhelyzet.

És bevillan az olvasókönyvben akkoriban olvasott olvasmány:

Támad a ragály. A tisztiorvos „Piros cédulát” ragaszt.

Mi ’69-esek, ezen nőttünk fel, ezt olvastatták velünk.

Majd, ha leszedik a piros cédulát….

Ezt napjaink kényelméből nézve bizarr múltidézésnek tűnhet, de sajnos kínzó aktualitást ad neki a kihirdetett különleges jogrend.

A technikai civilizáció sokáig megzabolázta a fertőző betegségeket, a technológia felvette a versenyt a természet kihívásaival. Megszülettek az antibiotikumok, és betegségek amiktől mindenki rettegett megszelídültnek látszottak, és az ilyen olvasmányok már-már nevetségessé váltak.

TBC, tüdőszűrés, manapság ez már nem „kötelező”….

Ezek az olvasmányok eltűntek a könyveinkből, kitört a jóléti rendszerváltás és boldog biztonságos jelenben élünk – gondolhatnánk.

Azonban a valóság nem ez. Civilizációnk szinte pengeélen táncol, és bizony nap mint nap adódnak kihívások. Csak a mérete és a komolysága változik. Fejlődik a technológia, egyre nagyobb a népsűrűség, és bizony könnyen eljutunk a gondolatokkal a rémhírterjesztés korlátjáig.

Álljon itt ez a poszt azért, hogy emlékeztesse a mai fiatalságot mindazokra a dolgokra amiket a fejlődésünk során szerencsére magunk mögött hagytunk, emlékezzünk szüleink által megélt nehézségekre, tanítsanak a régi bugyuta olvasmányok, mert valóban igen apró dolgokon múlik a mai fejlett társadalom létezése.

Vélemény, komment, csak mértékkel!

FRISSÍTÉS:

Megjelent a piros cédula aktualizált változata:

A piros cédula régen és most.

A posztban lévő képek Tankönyvkiadó Vállalat „ABC Olvasókönyv„, „Olvasókönyv 2” valamint „Olvasókönyv 3” című könyvek digitális archívumban elérhető példányából lett idézve.