A nyáron autóval angliai kirándulásra adtuk a fejünket feleségemmel. Az eljutáshoz a már szokásos úton haladtunk: Az indulás után az M0 Anna-hegyi pihenőjében megvettük az osztrák autópálya matricát, és nekilódultunk az előttünk lévő útnak.
Az első estét Kédange-sur-Canner már többször igénybe vett hotelében töltöttük. Sajnos most az étterem nem üzemelt, így csak alvás volt.
Kédange-sur-Canner falucska ideális megállónak bizonyult már több alkalommal is, amikor franciaországi autózásra került sor: gyakorlatilag egy napi autópálya utazással kényelmesen elérhető, a szállás jó és érdekes helyszínek közelében van. Néhány kilométerre innen található Veckring, a Maginot-vonal szíve (Fort Hackenberg, Ouvrage 19) erről már korábbi leírásaimban is írtam.
A településen a szállás remek volt, másnap indulás előtt kis sétát tettem, és csináltam egy képet róla.
Utunk innen északnyugat felé vezetett: a csatornát Dieppe – New Haven közt komppal terveztük átszelni. Szép kényelmesen útnak indultunk másnap reggel, délutánra már Dieppe felett a magaspartról nézelődve vártuk a behajózás idejét.
Amikor eljött az idő, szép kényelmesen leautóztunk a kikötőbe és beálltunk a sorba várni.
A brexit miatt már sokat kellett várni a behajózással, míg korábban nagyon gyorsan ment minden. Amíg a hajóra vártunk lassan esteledett, de készítettem néhány képet.
Most a kompoláshoz éjjeli átkelést választottunk, annak reményében, hogy sikerül néhány órát aludni amíg a hajó a vizet hasítja. Ez hellyel-közzel sikerült is, de azért szállodában jobb lett volna. Sajnos, ezt most nem engedhettük meg magunknak, mert bele kellett férni a szabadság időkeretébe, és inkább a kis kényelmetlenség elviselése mellett döntöttünk a gyorsabb haladás érdekében.
A szigetországba érkezve hajnalban a kikötés után York felé vettük az irányt. folyamatos haladással, néha megpihenve értünk Yorkba, a Hotel Riverside volt a szállásunk.
Szállásunk szuper volt. Nagy alvás és jó pihenés után már a reggeli órákban nekivágtunk a városnézésnek, mert arra a napra még sok út volt előttünk.
A főtéren először a katedrálist kerestük fel.
York főterének bejáratát a kövér borzhoz címzett kocsma mellett elhaladva találtuk meg: A térre kiérve hatalmas katedrálist és Nagy Konstantin császár szobrát fényképeztük le.
Az oldalsó homlokzat jobb oldalánál látszanak a felújítási munkák: állványozás és védőháló takarta a katedrális monumentális épületét.
A főteret besétálva a katedrális hátsó homlokzata fogott meg minket legjobban. A sétánkat ezután a környező mellékutcákban folytattuk.
Az egyik mellékutcában csodálatos épületet vettünk észre, vaskos kerítés mögött. Ez ugyan nem lehet akadálya a fénykép készítésnek, zoom objektív felszerel, majd a kerítés résein át „paparazzo” fotót lőttem.
A palota után a főtér közelében sétáltunk. A cégéreket nézve érdekes kocsmára lettem figyelmes:
A John Bull pub névadójáról egy gyerekkori olvasmányélményem jutott eszembe. Verne Rejtelmes sziget című regényébe Pencroff, a tengerész pont e neves kocsma névadójának unokáiként emlegeti a hágcsót felhúzó majmokat. Szóval, a franciáknak már akkor is vaskos véleményük volt az angolokról – mosolyogtam magamban.
Szóval, ez is egy neves hely… gondoltam, aztán búcsút vettünk Yorktól és a skót határ felé indultunk tovább.
A határhoz érve gyönyörű kilátás és pihenő várt minket. Itt állt valamikor az ókori Római Birodalom határa , a Limes.
néhány fénykép után folytattuk az utunkat Edinburgh felé.
Egy érdekes szokásra lettünk figyelmesek: minden apró megállóban, parkolóban emléktáblák sokasága. Emléktáblája, felirata van itt minden padnak, például itt járt X, vagy éppen itt könnyített magán a királynő főlovászának kutyája stb, stb, stb.
Ez a tábla például egy Adam Telfernek állít emléket, aki a tenyésztői munkájával létrehozta a Border Collie kutyafajtát.
A kutyafáját! 🙂
Továbbmentünk és egy szép folyóvölgyben vasúti viadukt mellett pihentünk, majd továbbindultunk szállásunk felé. A nap végére Edinburgh városba érkeztünk.
Az utunk további történéseiről a folytatásban olvashat az erre járó, amivel rövidesen jelentkezem.
folyt köv…