Kategóriák
Utazás, szabadidő és mindenféle érdekes dolog.

Franciaországi kalandjaink

Ebben a posztban egy korábbi utazásom során szerzett élményeimről szeretnék beszámolni. A poszt összeállítása során korábbi kirándulások alatt készült képeket is felhasználok, mert azok ugyanazokon a helyeken készültek, csak jobban sikerültek. Remélem jól fog szórakozni az olvasó az útleírás olvasásával! Szándékom szerint egy érdekesen összeállított anyagot láthat az olvasó azokról a helyekről, amiket a szokásos turista látványosságokon túl szerintem mindenképpen érdemes meglátogatni. Szívesen ajánlom a felkeresését mindenkinek.

Mindeddig hat alkalommal jártam Franciaországban, és nagyon megszeretem. Minden alkalommal – szinte már emlékezetből – tudom az utat, ami mindig az M0-ás Anna hegyi pihenőjében kezdődik, egy szertartásos kajálással, majd osztrák autópálya matrica vásárlással. A követett útvonal Budapest – Bécs – Linz – Passau – Regensburg – Nürnberg -Heilbron – Heidelberg – Kaiserslautern – Saarbrücken – Saarlouis. Innen az autópályáról letérve néhányszor Bouzonville felé másszor az autópályán egészen Merzig városig menve értem el a Saar-vidék szívében lévő Kédange-sur-Canner falut. Az itt lévő hotelbe 1200 – 1300 km (eltévedéstől, terelésektől függően) út megtétele után érkeztem, és mindig elégedett voltam: Jó a kaja, és a szállás is megjárja. A szállástól nem messze Veckring település mellett található a Maginot-vonal erődrendszerének egyik megőrzött erődje, Fort Hackenberg. Az erődöt fenntartó alapítvány szervezi a látogatást, 2-3 órás túrán mutatják be ezt a hatalmas létesítményt, amit a németektől való félelem épített – persze teljesen hiába. Aki fel akarja keresni ezt az erődöt, itt olvashat utána.

Maginot vonal. Fort Hackenberg.
Maginot vonal. Fort Hackenberg

Az erőd föld alatti laktanyából, raktárakból, és öntöltő, automata ágyúkat tartalmazó lövegtornyokból áll. A túra során mind kívülről mind belülről bejárjuk az egész létesítményt.

Életkép a konyhán.
Életkép a konyhán.

Visszagondolva az MN9548 (Börgönd) kifejezetten mocskos legénységi konyhájára ez a dioráma is a valóságot szépítő túlzás lehet.

Az erőd felett a felszínről látható a Thionville-i atomerőmű és hűtőtornyai amint éppen felhőt gyártanak.

Felhőt gyárt az atomerőmű Thionville mellett.
Felhőt gyárt az atomerőmű Thionville mellett.

A föld alatti séta és villamos vonatozás alatt bizony megéhezik a látogató, a helyiek jó üzleti érzékét jelzi, hogy a befejezés után egy kolbászsütő is kinyit, ahol jót lehet lakmározni kétféle (vörös és fehér) kolbászból.

Kajálás után visszatértünk a szállásunkra, kialudtuk magunkat feleségemmel, majd másnap Verdun felé indultunk tovább. Itt az első világháborús csatateret, és emlékhelyeket jártuk le.

Verdun csatatér.
Verdun csatatér.

A csatatér mellett a közelben lévő Fort Doaumont és Fort Vaux erődöket és a múzeumot látogattuk meg. Innen Párizs felé indultunk.

Késő délután értünk a fővárosba, ahol a szállásunk volt. Nagyon nehéz jó parkolót találni, ezért az autót a szálloda garázsában hagytuk.

A fővárosban néhány napot töltöttünk, hol múzeumok hol csillagtúrás kirándulásokkal.

A Notre-Dame székesegyház leégése előtt.

A székesegyházban néhány képet készítettünk, amit manapság már nem tudnán elkészíteni:

Ólomüveg ablak.
Oldalsó ablak a katedrálisban.
Oldalsó ablak a katedrálisban.

A katedrális előtt az útburkolatba süllyesztve a franciaországi útszámozás kezdőpontját vettük észre.

Nulla kilométer jel.
Nulla kilométer jel.

Másnap a Versailles-i palota és a mellette lévő Trianon kastélyt látogattuk meg. Minden magyar kötelességét is teljesítettem itt, jó alaposan oldalba vizeltem ezt a nyavalyás kastélyt. Persze ettől még lefényképeztem a csodaszép kertjét is.

Palotakert
Palotakert

A palotakert után megnéztük a tükörtermet is, ahol 1920 június 4.-én aláírták a hazánkat megcsonkító békeszerződést.

Tükörterem
Tükörterem

A nagy palota kertjében sokat sétáltunk, gyönyörködtünk

Palotakert
Palotakert

Párizsban még néhány napot töltöttünk, a kötelező helyeket megnéztük, és két különlegesen érdekes helyt is kiemelnék. A föld alatti katakombákat és a csatornázási múzeumot.

Csatorna tisztító golyó
Csatorna tisztító golyó

A kazamaták sötét csonthalmain borzongtunk. A csonthalmokat a főváros terjeszkedésekor felszámolt temetőkből hordták össze.

Katakombák csonthalmai.
Katakombák csonthalmai.

Mielőtt továbbindultunk volna a vidék bejárására, egy esti körsétára is indultunk. Az ikonikus mulatóról is képet készítettünk.

Moulin Rouge
Moulin Rouge

A vidék bejárására másnap indultunk, és megálltunk a Compiégne-i erdőben található fegyverletételi múzeumnál. Itt lehet látni azt a vasúti kocsit, amihez hasonlóban aláírták az első világháborús német fegyverszünetet, majd amiben a második világháborúban a francia fegyverletételt. A kocsi eredetijét a háború során felgyújtották, majd megmaradt fémvázát beolvasztották.

Vasuti kocsi helyszín
Vasuti kocsi helyszín

A helyszínnel szemben az emlékmű látható, amit korabeli filmhíradóban is láthatunk.

Fegyverletételi emlékmű
Fegyverletételi emlékmű

Az emlékmű után északkelet felé indultunk, a Somme-i csatamezőre ahol az 1916-os csatának az emlékhelyeit kerestük fel.

Somme
Somme

Az emlékhely parkolójában nagyon érdekes oldtimer autókat is láttunk, az egyik mellé álva készült ez a kép.

Somme-i csatamező
Somme-i csatamező

Azóta sem láttam ilyen érdekes gépet (Morgan JAP), csináltam róla közeli fotót is:

Auto a parkolóban
Auto a parkolóban

A somme-i csatatér után északra indultunk. Folytatása következik….

A Somme folyó menti csataterek után észak felé vettük az irányt. Útba ejtettük a Wizernes városka melletti La Coupole rakétabázist és a Watten mellet lévő Blockhaus d’Éperlecques felhagyott létesítményt és emlékhelyet. Ezeket a létesítményeket a második világháború során kényszermunkások építették, jelenleg látogatható emlékhelyek érdekes kiállításokkal. Útközben egy vidéki vendéglőben is megálltunk ebédelni az isten háta mögötti alsóbbrendű kis úton. Ebéd közben a tulajdonos kedveskedve érdeklődött, hogy honnan jöttünk, majd mikor elmondtuk neki előkerült egy pincér is, aki a magyar volt és itt dolgozott. Kicsi a világ! – gondoltuk és továbbindultunk. Innen a csatorna partjáig hajtottunk, ahol a partra érve megpihentünk.

A parton. Háttérben az atlanti fal bunkere.
A parton. Háttérben az atlanti fal bunkere.

Érdekes volt megfigyelni, hogy a gazdák itt-ott, még az autópálya lehajtók forgóiban is legeltettek akkoriban szarvasmarhákat.

Egy bika a mezőn.
Egy bika a mezőn.

Legutoljára 2019-ben jártam errefelé, és ekkor már csak migránsok sátrait és szemetét láttam az utak mellett.

A tengerparton fürödtünk is, és szálláson pihentünk. Útitervünk szerint a part mentén indultunk Cherbourg felé, de többször megálltunk nézelődni.

A csatornára szép kilátás nyílt út közben, megálltunk és gyönyörködtünk bene. A kép valahol Dieppe környékén készült az ottani 1942-es hadműveletek emlékhelye környezetében.

Csatorna magaspart.
Csatorna magaspart.

Megálltunk a Szajna torkolatánál, és az átkelés során itt több képet készítettünk.

A Szajna híd előtt.
A Szajna híd előtt.

A Szajna tölcsértorkolata Le Havre mellett található, a hídon átkelni látványos élmény volt.

Szajna híd
Szajna híd

A hídon az átkelés sajnos fizetős volt, de ennyi belefért.

Szajna híd után
Szajna híd után

Az utunk alatt a partraszállás múzeumát is meglátogattuk. Itt egy figyelemreméltó mérnöki találmány a mobil híd adott okot a feltalálója Donald Bailey köszöntésére. Az egyik távirat Bernard Montgomery altábornagy küldte köszönetként a feltalálónak.

Köszönő távirat.
Köszönő távirat Montgomery tábornagytól.

A távirat mellett ott volt a mérnöki alkotás is, a Bailey-híd, ami forradalmasította a hadviselést.

Bradley-híd
Bradley-híd

És itt a másik köszönő távirat, személyesen Adolf Hitlertől.

Adolf Hitler köszönő távirata.
Adolf Hitler köszönő távirata.

A partraszállás múzeumban talán a legérdekesebb dolog egy kis kazános gőzgépes mobil áramfejlesztő volt, ami rádiókészülékek áramforrása is lehetett.

Mobil gőzgép
Mobil gőzgép

A múzeumok után a különböző partraszállási helyszínek és emlékhelyek következtek. Útközben többször megálltunk pihenni és kajálni is. Egyik ilyen szállásunkon készült ez a kép, ahol az út során vásárolt sajtokat és gyümölcsöket ettünk, majd ágynak estünk a fáradtságtól.

Vacsora a szálláson.
Vacsora a szálláson.

Másnap folytattuk az utunkat. Talán az egyik legemlékezetesebb kajálásunk Cherbourg – Octeville előtt volt, ahol rákokat, kagylókat főztünk és fogyasztottunk.

Alapanyagok előkészítése
Alapanyagok előkészítése

A parkolóban bográcsban főztük meg ezeket a finomságokat és jó alaposan belakmároztunk belőlük.

Rák a tányéron.
Rák a tányéron.
Kagylók és rákok főzés közben
Kagylók és rákok főzés közben
Rákok és kagylók az asztalon
Rákok és kagylók az asztalon
Így készült a kaja.
Így készült a kaja.

A főzés nagyon jól sikerült, és bár ez már jó régen volt, nagyon emlékezetes maradt nekem. Estére értünk Cherbourg városba, ahol megpihentünk. A városban néhány napot töltöttünk, elmentünk a tengerészeti múzeumba, ahol egy atomtengeralattjáró volt a kiállított fő atrakció.

Le Redoutable
Le Redoutable

Cherbourg után a part menti utakon haladtunk tovább a Gránit parton.

Gránit part
Gránit part

A part mentén szép romokat is bejártunk. Sajnos az idők távlatából már nem tudom megmondani hogy éppen hol készült a felvétel.

Nagyon megkapó terület volt, és útközben a Mont Saint Michel katedrálist is meglátogattuk.

Mont Saint Michel
Mont Saint Michel

Útbaejtettük Saint Malo városát és kikötőjét is.

St Malo part menti erődje
St Malo part menti erődje

Az utazás során az egyik legérdekesebb tapasztalatunk a helyi kis boltokban vásárolt fűszerkéreggel borított kis szárazkolbász volt. A másik érdekes dolog a ködös párás vidék növényzete volt. A félsziget csúcsán Brest városában pihentünk két napot, és feltöltöttük a készleteinket. A várban is volt egy hajózási múzeum, amit persze nem hagyhattam ki.

Brest, várban.
Brest, várban.
Kilátás a várfalról.
Kilátás a várfalról.
Vár bejárat.
Vár bejárat.

A városban a pihenő után továbbindultunk a partvonalat követve La Rochelle felé. Folytatás következik…