Az előző hétvégén jó kirándulóidő volt, és egy jó barátommal, Attilával elhatároztuk, hogy kirándulni megyünk.
Az elhatározást tett követte, a reggeli órákban útra keltünk. Az utunk az M3 autópályán Gyöngyösig tartott, innen Károlytáró, majd egy régi szinte elfelejtett erdőgazdasági úton indultunk fel a hegyek közé. Ezen az úton a mátrakeresztesi nyereg elágazásáig mentünk, ahol egy földút indul.
Ez a földút a Tót-hegyes csúcsát északi oldalról kerüli. Ezen mintegy három kilométert haladva elértük a zöld jelzést, ahol az autónkat hátrahagyva gyalog folytattuk utunkat.
Induláskor ködös volt az idő, de nem adtuk fel! a Világos hegy kincse már várt ránk.
A terep könnyű volt, fagyott levelek borítottak mindent. A talajon nem volt sár, könnyű haladást biztosított.
Az idő szinte ideális volt a sétához. Kezdetben köd volt, ami 10 órára teljesen eltűnt.
Utunk a Vaskapu-rét után a Babik-kút felé vezetett. A kút mellett vadászkunyhót és több szórót is láttunk. A szórók közelében magaslesek voltak, a terület valószínűleg vadászok használják. A sétánkat az erdő felé vettük, majd egy koponyába botlottunk.
A koponyát ág végére tűzve ijesztettem el a rossz szellemeket. Gondoltam jó tréfa a vadászoknak.
Eszembe jutott a Ragadozó című film és könyvsorozat, ahol az idegen lények a levágott fejeket karóra tűzték, ezért én is így tettem.
Utunkat a jelzésről letérve egyenesen a nyereg fel vettük, gyerekkori sétáim emléke szerint. Akkor még nem tudtam, hogy erre a csúcsra is már jelzett út vezet fel.
Az erdőben a fák lombjának hiánya miatt a fény besütött, és a mohás kövek megannyi zöld smaragdként világítottak.
A fák között már többször megpillantottuk az uticélunkat. A terep nehezebb lett, az összefagyott avar nem bírta a súlyomat, minden lépéskor jó tíz centit süppedve kellett haladnom. De minden lépéssel közelebb értünk a nyereghez.
A nyeregnél kerítést találtunk, szerencsére volt rajta átjáró is, de volt rádőlt fa is, így még kapaszkodni sem kellett. Bezzeg a túloldalt, mikor kiértünk a susnyásból, mászni kellett.
Gondolkodás nincs, enyém lesz a kincs! jutott eszembe az ikonikus mondat a Három kóbor űrlovag című meséből, és átmásztam az akadályon. A nyereg után meredekre változott a terep, utunk már a csúcs felé fordult.
Ekkor találkoztunk újra a zöld háromszög jelzéssel, amit a Babik-kútnál azért kerültem el, mert érzésem szerint rossz irányba ment. Utólag már nyilvánvaló volt, hogy kerülőt tett csak, de mindig szeretek a saját fejem után menni, magam kitaposni az utam.
A csúcs közelébe érve már jelzést is láttam. A csúcson nem volt csúcskönyv, mint korábban a Muzsla tetőn, csak egy régi várról szóló kis leírás.
Felérve csodálatos kilátás fogadott minket. Körbenéztem a kamerával, a felvétel itt látható.
Felérve a hegy tetejére megéheztünk. A vár romjai közti mélyedés pont alkalmas a tűzrakásra, más már korábban is rakott itt tüzet.
Az idő ideális bár hideg volt, ezért nekiláttunk tüzelőt és élesztéket keresni. A tüzelő összegyűjtése után a sütnivalónkat készítettük elő. A nyársra húzott kolbászokat így könnyen lehet forgatni, és a kiolvadó zsír is a hagymára cseppen.
A tüzelő összegyűjtése után tüzet raktunk, viszonylag könnyen gyulladt be, nem kellett küzdeni mint legutóbb a Pilisben.
A tűzön fél percenként átfordítottam a nyársakat, és így egyenletesen sűltek a kolbászok.
Közben arra gondoltam, hogy a fagyoskodó ember a makk ász kártyalapon vajon miért nem süt valamit.
Ha nem süt hát nem süt, gondoltam, mi viszont szorgalamsan forgattuk a nyársat, hogy ne égjen meg a sütnivaló.
Mintegy tíz perces sütés után a kolbászok elkészültek, és mind jól megettük. Lefelé indulva a megtalált zöld háromszög jelzést követtük. Az úton megtaláltuk a hely kincsét egy szép kövirózsát aminek a szirmain jégtűk csillogtak.
Ez egy igazi kincs – gondoltam, majd lefényképeztem. A mohák mint egy mini kert díszítették ezt a csodás élőhelyet. Igazi csendélet.
Hazafelé könnyű utunk volt, de a természet újabb jégfolyóval lepett meg minket az úton.
Visszafelé kissé fáradtan délután négyre értünk az autóhoz, körülbelül 10 kilométeres közepes nehézségű séta után.
A helyet mindenkinek ajánlani tudom, nyáron sátrazós, bushcraft-os túrához, vagy csak természetjárásra. A terület vadban és vadászban is gazdag, ezért a kintalvással vigyázni kell.