Ebben a posztban egy korábbi utazásom során szerzett élményeimről szeretnék beszámolni. A poszt összeállítása során korábbi kirándulások alatt készült képeket is felhasználok, mert azok ugyanazokon a helyeken készültek, csak jobban sikerültek. Remélem jól fog szórakozni az olvasó az útleírás olvasásával! Szándékom szerint egy érdekesen összeállított anyagot láthat az olvasó azokról a helyekről, amiket a szokásos turista látványosságokon túl szerintem mindenképpen érdemes meglátogatni. Szívesen ajánlom a felkeresését mindenkinek.
Mindeddig hat alkalommal jártam Franciaországban, és nagyon megszeretem. Minden alkalommal – szinte már emlékezetből – tudom az utat, ami mindig az M0-ás Anna hegyi pihenőjében kezdődik, egy szertartásos kajálással, majd osztrák autópálya matrica vásárlással. A követett útvonal Budapest – Bécs – Linz – Passau – Regensburg – Nürnberg -Heilbron – Heidelberg – Kaiserslautern – Saarbrücken – Saarlouis. Innen az autópályáról letérve néhányszor Bouzonville felé másszor az autópályán egészen Merzig városig menve értem el a Saar-vidék szívében lévő Kédange-sur-Canner falut. Az itt lévő hotelbe 1200 – 1300 km (eltévedéstől, terelésektől függően) út megtétele után érkeztem, és mindig elégedett voltam: Jó a kaja, és a szállás is megjárja. A szállástól nem messze Veckring település mellett található a Maginot-vonal erődrendszerének egyik megőrzött erődje, Fort Hackenberg. Az erődöt fenntartó alapítvány szervezi a látogatást, 2-3 órás túrán mutatják be ezt a hatalmas létesítményt, amit a németektől való félelem épített – persze teljesen hiába. Aki fel akarja keresni ezt az erődöt, itt olvashat utána.
Az erőd föld alatti laktanyából, raktárakból, és öntöltő, automata ágyúkat tartalmazó lövegtornyokból áll. A túra során mind kívülről mind belülről bejárjuk az egész létesítményt.
Visszagondolva az MN9548 (Börgönd) kifejezetten mocskos legénységi konyhájára ez a dioráma is a valóságot szépítő túlzás lehet.
Az erőd felett a felszínről látható a Thionville-i atomerőmű és hűtőtornyai amint éppen felhőt gyártanak.
A föld alatti séta és villamos vonatozás alatt bizony megéhezik a látogató, a helyiek jó üzleti érzékét jelzi, hogy a befejezés után egy kolbászsütő is kinyit, ahol jót lehet lakmározni kétféle (vörös és fehér) kolbászból.
Kajálás után visszatértünk a szállásunkra, kialudtuk magunkat feleségemmel, majd másnap Verdun felé indultunk tovább. Itt az első világháborús csatateret, és emlékhelyeket jártuk le.
A csatatér mellett a közelben lévő Fort Doaumont és Fort Vaux erődöket és a múzeumot látogattuk meg. Innen Párizs felé indultunk.
Késő délután értünk a fővárosba, ahol a szállásunk volt. Nagyon nehéz jó parkolót találni, ezért az autót a szálloda garázsában hagytuk.
A fővárosban néhány napot töltöttünk, hol múzeumok hol csillagtúrás kirándulásokkal.
A székesegyházban néhány képet készítettünk, amit manapság már nem tudnán elkészíteni:
A katedrális előtt az útburkolatba süllyesztve a franciaországi útszámozás kezdőpontját vettük észre.
Másnap a Versailles-i palota és a mellette lévő Trianon kastélyt látogattuk meg. Minden magyar kötelességét is teljesítettem itt, jó alaposan oldalba vizeltem ezt a nyavalyás kastélyt. Persze ettől még lefényképeztem a csodaszép kertjét is.
A palotakert után megnéztük a tükörtermet is, ahol 1920 június 4.-én aláírták a hazánkat megcsonkító békeszerződést.
A nagy palota kertjében sokat sétáltunk, gyönyörködtünk
Párizsban még néhány napot töltöttünk, a kötelező helyeket megnéztük, és két különlegesen érdekes helyt is kiemelnék. A föld alatti katakombákat és a csatornázási múzeumot.
A kazamaták sötét csonthalmain borzongtunk. A csonthalmokat a főváros terjeszkedésekor felszámolt temetőkből hordták össze.
Mielőtt továbbindultunk volna a vidék bejárására, egy esti körsétára is indultunk. Az ikonikus mulatóról is képet készítettünk.
A vidék bejárására másnap indultunk, és megálltunk a Compiégne-i erdőben található fegyverletételi múzeumnál. Itt lehet látni azt a vasúti kocsit, amihez hasonlóban aláírták az első világháborús német fegyverszünetet, majd amiben a második világháborúban a francia fegyverletételt. A kocsi eredetijét a háború során felgyújtották, majd megmaradt fémvázát beolvasztották.
A helyszínnel szemben az emlékmű látható, amit korabeli filmhíradóban is láthatunk.
Az emlékmű után északkelet felé indultunk, a Somme-i csatamezőre ahol az 1916-os csatának az emlékhelyeit kerestük fel.
Az emlékhely parkolójában nagyon érdekes oldtimer autókat is láttunk, az egyik mellé álva készült ez a kép.
Azóta sem láttam ilyen érdekes gépet (Morgan JAP), csináltam róla közeli fotót is:
A somme-i csatatér után északra indultunk. Folytatása következik….
A Somme folyó menti csataterek után észak felé vettük az irányt. Útba ejtettük a Wizernes városka melletti La Coupole rakétabázist és a Watten mellet lévő Blockhaus d’Éperlecques felhagyott létesítményt és emlékhelyet. Ezeket a létesítményeket a második világháború során kényszermunkások építették, jelenleg látogatható emlékhelyek érdekes kiállításokkal. Útközben egy vidéki vendéglőben is megálltunk ebédelni az isten háta mögötti alsóbbrendű kis úton. Ebéd közben a tulajdonos kedveskedve érdeklődött, hogy honnan jöttünk, majd mikor elmondtuk neki előkerült egy pincér is, aki a magyar volt és itt dolgozott. Kicsi a világ! – gondoltuk és továbbindultunk. Innen a csatorna partjáig hajtottunk, ahol a partra érve megpihentünk.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a gazdák itt-ott, még az autópálya lehajtók forgóiban is legeltettek akkoriban szarvasmarhákat.
Legutoljára 2019-ben jártam errefelé, és ekkor már csak migránsok sátrait és szemetét láttam az utak mellett.
A tengerparton fürödtünk is, és szálláson pihentünk. Útitervünk szerint a part mentén indultunk Cherbourg felé, de többször megálltunk nézelődni.
A csatornára szép kilátás nyílt út közben, megálltunk és gyönyörködtünk bene. A kép valahol Dieppe környékén készült az ottani 1942-es hadműveletek emlékhelye környezetében.
Megálltunk a Szajna torkolatánál, és az átkelés során itt több képet készítettünk.
A Szajna tölcsértorkolata Le Havre mellett található, a hídon átkelni látványos élmény volt.
A hídon az átkelés sajnos fizetős volt, de ennyi belefért.
Az utunk alatt a partraszállás múzeumát is meglátogattuk. Itt egy figyelemreméltó mérnöki találmány a mobil híd adott okot a feltalálója Donald Bailey köszöntésére. Az egyik távirat Bernard Montgomery altábornagy küldte köszönetként a feltalálónak.
A távirat mellett ott volt a mérnöki alkotás is, a Bailey-híd, ami forradalmasította a hadviselést.
És itt a másik köszönő távirat, személyesen Adolf Hitlertől.
A partraszállás múzeumban talán a legérdekesebb dolog egy kis kazános gőzgépes mobil áramfejlesztő volt, ami rádiókészülékek áramforrása is lehetett.
A múzeumok után a különböző partraszállási helyszínek és emlékhelyek következtek. Útközben többször megálltunk pihenni és kajálni is. Egyik ilyen szállásunkon készült ez a kép, ahol az út során vásárolt sajtokat és gyümölcsöket ettünk, majd ágynak estünk a fáradtságtól.
Másnap folytattuk az utunkat. Talán az egyik legemlékezetesebb kajálásunk Cherbourg – Octeville előtt volt, ahol rákokat, kagylókat főztünk és fogyasztottunk.
A parkolóban bográcsban főztük meg ezeket a finomságokat és jó alaposan belakmároztunk belőlük.
A főzés nagyon jól sikerült, és bár ez már jó régen volt, nagyon emlékezetes maradt nekem. Estére értünk Cherbourg városba, ahol megpihentünk. A városban néhány napot töltöttünk, elmentünk a tengerészeti múzeumba, ahol egy atomtengeralattjáró volt a kiállított fő atrakció.
Cherbourg után a part menti utakon haladtunk tovább a Gránit parton.
A part mentén szép romokat is bejártunk. Sajnos az idők távlatából már nem tudom megmondani hogy éppen hol készült a felvétel.
Nagyon megkapó terület volt, és útközben a Mont Saint Michel katedrálist is meglátogattuk.
Útbaejtettük Saint Malo városát és kikötőjét is.
Az utazás során az egyik legérdekesebb tapasztalatunk a helyi kis boltokban vásárolt fűszerkéreggel borított kis szárazkolbász volt. A másik érdekes dolog a ködös párás vidék növényzete volt. A félsziget csúcsán Brest városában pihentünk két napot, és feltöltöttük a készleteinket. A várban is volt egy hajózási múzeum, amit persze nem hagyhattam ki.
A városban a pihenő után továbbindultunk a partvonalat követve La Rochelle felé. Folytatás következik…
