Kategóriák
Utazás, szabadidő és mindenféle érdekes dolog.

Az út végén. Messze idegenben, a zúgó tenger partján.

Gyerekkoromban szüleim sokat meséltek, és sok mesében ott volt, hogy „túl az Óperenciás-tengeren, és az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr ..”. Nos, akkortól fogva bújt a fejembe, vajon milyen is a világ vége? Tényleg le lehet ülni és lehet lógatni a lábamat a semmi fölött?

Mint kíváncsi embernek az élet elhozta azt a lehetőséget, hogy személyesen meggyőződjek milyen is ott. Először a könnyebbik feladat megvalósításának láttam neki: utazást szerveztem Észak felé, az úticél Nordkapp volt.

Útban a világ vége felé
A világ végéhez túl az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen át kell menni.

Sok kaland, fáradtság és küzdelem után elértem északon az út végét. Ide nem a szokásos képet teszem ki, mert az túl sablonos lenne, hanem egy olyat, ami a láblógatásról és a kontinens végéről jut az eszembe.

Az út vége - Észak
Nordkapp, egy kicsit messzebbről, hogy milyen a szárazföld vége.

Ezt a környéket többször, alaposan bejártuk fiaimmal és feleségemmel, talán később erről is készítek posztot. Ezután már csak a déli irány volt hátra.

Sokat készülődtünk feleségemmel, szerveztünk, és gyűjtögettünk mire sikerült arra is eljutni. A kontinens déli végén a Magellán-szoros partján jártunk, ameddig a lehetőségeink engedték. Kiindulásnak Punta Arenas-t választottuk, ide utaztunk és itt béreltünk autót.

Útban - Dél
Az út a világ végére – délen

Ahol a kontinentális területnek vége van, ott a chilei emberek egy kis emlékparkot készítettek, ebben jártam, a kép itt készült.

Az út vége -Dél
Délen, a világ végén.

A helyszín érdekessége, hogy a parkban van egy másik domborműves emlékmű is, Chile térképével. A térképen az Antarktisz kontinensből egy szeletet is sajátjukként tüntetnek fel.

Chile és területi követelése
A chileiek így gondolják.

Körbenézve azonban még nem volt vége az útnak, így autóba ülve egy földúton továbbhaladtunk. Útközben egy farmot láttunk lovakkal, és eszembe jutott : ha valahol, hát itt túr a kurta farkú malac.

Aztán kiértünk a tengerszoros partjára, és megértettem, valójában számunkra ez az út vége, mert a felázott homokra nem mertem autóval ráhajtani.

És az igazság.
A valóság az, hogy az út folytatódik még, csak az autónkkal nem mertünk továbbmenni. A föveny felázott, és a világ végéről egy autómentés…

Ezt szerettem volna megmutatni, és elmondani. Az út vége relatív fogalom, mindig van tovább, de nem biztos, hogy érdemes és lehetséges továbbmenni az úton. A valóság nem mindig olyan mint várja az ember, és még a világvégén is találkozunk területi követelésekkel… 🙂

Tetszett, érdekes volt? Megvolt? Írd meg!