Kategóriák
Utazás, szabadidő és mindenféle érdekes dolog.

Menj tovább több mint ötszáz kilométert! Budapest-Moszkva-Budapest

Utazásunk Oroszországba. 2009.

Vannak mondatok, amik megragadnak az ember fejében, váratlanságuk és meglepő tartalmuk miatt. Egy ilyen mondatról szól ez a poszt.

Körülbelül tíz éve, hogy feleségemmel elhatároztuk, hogy felkeressük húgomat Moszkvában, ahol ők akkoriban éltek. És – hogy izgalmasabb legyen a dolog – elhatároztuk, autós kiránduláson tesszük meg ezt az utat.

Hajnalban indultunk Budapestről, még reggeli váltás előtt értünk az ukrán határra. Rövid idő alatt beléptünk ukrán területre, majd átkeltünk a Kárpátokon. Lemberg, Zsitomír, Kiev volt a tervezett útvonal. Akkoriban egy I-GO navigációt használtam, MohaBá rendíthetetlenül sorolta a teendőket.

Az ukrán utak gyalázatos minőségűek voltak, de az autó szépen falta a kilométereket. Este, sötétedésre értünk Kiev alá, a jávorszarvashoz címzett fogadóban aludtunk meg. Sajnos már nem találtam meg a fogadó linkjét, azóta valószínűleg megszűnt vagy átnevezték.

Hajnalban indultunk tovább, hogy a reggeli forgalom előtt átjussunk Kiev utcáin.

A reggeli már a határ előtt ért minket, de muszáj volt sietni , mert nagyon hideg volt.

A határállomásra érkezve szerencsére nem kellett sokat várni, hamar átjutottunk. Egyszeri belépésre jogosító vízumunk volt, egészségbiztosítás és nemzetközi zöldkártya volt amit kértek még. A belépéskor vállalnom kellett, hogy az autót ki is fogom vinni az országból, egy külön dokumentumban rögzítették ezt.

A belépéstől néhány kilométer megtétele után az M3 útra tértünk rá, Brjanszk, majd Kaluga irányába.

Brjanszk előtt az úton.
Lepukkant orosz táj az útról fényképezve.

Izgatottan kerestük az első pénzváltót, majd a tankolás lehetőségét. Sajnos, az nem volt, így a benzinünk majdnem kifogyott volna, ha nincs egy marmonkanna velünk. Benzin betöltés után folytattuk utunkat. Jellemző, hogy amint hozzákezdtem volna a betöltéshez – tölcsérem nem lévén – egy egyszerű PET palackot vágtam szét, és ahogy szerencsétlenkedem a kannával és a tölcsérrel, már megálltak autósok, akik szívesen segítettek volna. Feleségemmel elboldogultunk, majd ettünk egy kis csokit és indultunk Moszkva felé.

Ekkor – ha jól emlékszem Brjanszk után – mondta MohaBá a poszt címét is adó mondatot „Menj tovább több mint ötszáz kilométert”!

Feleségemmel összenéztünk, és megjegyeztük, hogy még a navigáció sem tudja / akarja megmondani mennyi van még hátra. Átéreztem, hogy Napóleonnak és Hitlernek sem lehetett könnyű dolga. Az út gyatra, a forgalom minimális volt, de a gép szorgalmasan falta a kilométereket.

Meglepő volt, hogy már a Kárpátok óta egyetlen nagyobb nem emberi élőlényt – vadat, akár élő vagy elütött állatot – sem láttunk. Kihalt, szürke tél utáni mező volt a táj, ameddig a szem ellátott körülöttünk. Moszkva közelébe érve egyre szélesebbek lettek az utak, és nőtt a forgalom is. Az út mellett árusok gombát, marozskát, (mocsári hamvas szederből  (Rubus chamaemorus) készült lekvár) mézet és füstölt halat árultak.

Moszkva előtt telefonáltam a húgomnak, hogy csak késő estére érünk hozzájuk, mert a forgalom egyre erősebb lett, és mi is megálltunk egy füstölt halat venni. Feleségemmel a vett halat úgy papírból felfaltuk, életmentő volt ez a kis kaja.

Moszkvába 2049 kilométer megtétele után fáradtan érkeztünk még éjfél előtt.

Másnap nagyot pihentünk és a városi forgalmat már ismerve tömegközlekedés mellett döntöttünk.

Moszkva, 2009. Taganszkaja.
Moszkva, Taganszkaja, metróállomásról útban a titkos bunker felé.

Moszkvában a városnézést sétával kezdtük a Tverszkaja úton, a Vörös térig, majd a Kreml erődjét jártuk be.

Jurij Dolgorukij, Moszkva alapítójának emlékműve.
Jurij Dolgorukij, Moszkva alapítójának emlékműve.

Továbbhaladva megérkeztünk a Vörös tér bejáratához. Az utunk előtt képről és a televízióból láttam a teret, és megdöbbentőek voltak a méretei.

A Vörös tér bejáratánál.
A Vörös tér előtt.

A térre belépve végigjártuk a nevezetességeket, a Történeti múzeumot, a Lenin mauzóleumot és a Kreml erődjét is felkerestük. A mauzóleum mellett az erőd falába és a díszsírhelyekre temetett hírességek sírjait néztük meg. A neveket böngészve szinte hallható volt a történelem és az idő folyása.

Némán sétáltunk tovább a Kreml bejárata felé, az Ismeretlen Katona emlékműve, a Hős városok emlékművei mellett az Alekszandrovszkíj kerten át. A kerten át feljutva értük el a belépő kaput. Fent, az erődben láttuk a Cár harangot és a Cár ágyút.

a Cár – ágyú.

Sétánk után visszatértünk a szállásunkra, majd az élményektől és a gyaloglástól elfáradva elaludtunk.

Másnap ismét sétáltunk a Vörös téren, majd a Kremlben a Gyémánt – alap kincseit kerestük fel.

Ásványtani múzeum tárlója.
Ásványtani múzeum tárlója.

Megnéztük az Ásványtani múzeumot, és a Vörös hadsereg múzeumát. Itt vannak kiállítva a földön zárt tárlóban a hadizsákmányként lefoglalt II. világháborús német zászlók is. Láttuk továbbá Francis Gary Powers amerikai pilóta lelőtt U-2 kémrepülőgépének darabjait.

Sétánk során útba ejtettük a Megváltó Krisztus székesegyházat, amit a kommunista időkben leromboltak, majd a kilencvenes években nagyon szépen helyreállították.

Megváltó Krisztus székesegyház.
Megváltó Krisztus székesegyház

Utunk során többször kajáltunk olcsóbb helyeken, például az ásványtani múzeum étkezdéjében, de a legjobb dolog amit találtunk, az egy önkiszolgáló étteremlánc üzletei voltak. Itt svédasztalos rendszerben többször degeszre tömtem magam.

Moszkva part, háttérben a Kreml.

A harmadik napon az Űrhajózási múzeumot és egy titkos bunkert kerestük fel a Taganszkaja metróállomás mellett.

Az Űrhajózási múzeum előtt az Interkozmosz emblémájához hasonló emlékművet és Koroljov szobrát láttuk a parkban.

Űrhajózási múzeum, 2009 Moszkva.
Űrhajózási múzeum, 2009 Moszkva.

A múzeumban többek közt Koroljov személyes tárgyait, jegyzeteit is láttuk a kiállításon.

Koroljov emlékműve.
Koroljov emlékműve.

Gondolkodóba ejtett, hogy ez a társadalom mennyire értékelte az embereket, de különösen a tudósait, hiszen a híres repülőgép tervező Antonov és a rakétaprogram atyja, Koroljov egyaránt munkatáborban raboskodtak és embertelen körülmények közt szenvedtek.

A múzeum nagyon érdekes volt, láttunk rakétahajtóművet és az űrhajósok mindennapi élete során használt tárgyakat is.

RD-214 rakétahajtómű
RD-214 rakétahajtómű

A múzeumnak volt magyar vonatkozású része is: Az interkozmosz együttműködésben mindeddig egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalanról is látható volt kiállítási anyag.

Farkas Bertalan az első magyar űrhajós.
Farkas Bertalan az első magyar űrhajós.

A nap végén elmentünk a Taganszkaja metróállomásra, amitől néhány lépésre nyílt a korábbi titkos bunker. Itt akkor amatőr kiállítás volt, amit fiatalok tartottak üzemben. Lefelé 310 lépcsőn kellett lemenni, felfelé szerencsére lift hozott fel minket.

Moszkvai tartózkodásunk végéhez közeledett, a hazaindulás előtt a húgom férje meghívott minket a Puskin kávéházba, csodálatos és elegáns hely volt, de nem a mi pénztárcánknak való.

Hazafelé szintén Kiev felé indultunk. Ismerősként haladtunk az úton, és csak néztem az égen a felhőket, amint távolodtunk Moszkvától.

Az orosz – ukrán határra érve kisebb sort kellett kiállni visszafelé, és még az orosz oldalon egy tiszt kezünkbe nyomott egy papírt, és mondott valamit, hogy ezt kell kitölteni. Én ezt nem értettem jól, de a feleségem szerencsére igen. Kifogástalanul kitöltötte a papírt, majd átadta a tisztnek.

A tiszt átvette a papírt, majd fejét ingatta, és szólt:

„Вы не правильно заполнили декларацию!” – azaz mi nem jól töltöttük ki a nyilatkozatot. Feleségem nyúló arccal és hibátlan kiejtéssel visszakérdezett:

„Как правильно заполнить ?” – vagyis, hogyan kell akkor kitölteni ezt a nyilatkozatot.

A tiszt elővett egy nyilatkozatot, kinyitotta és benne volt egy ötszáz rubeles bankó, és így szólt:

„Вот так нужно заполнить!”

Erre vettük a „lapot”, kitöltöttük a nyilatkozatot, immár helyesen és végre hazafelé indultunk!

Ezzel búcsúzott tőlünk Oroszország, de később még egy út alkalmával visszatértünk ide. Nagyon megkapó volt a vidékiek őszinte kedvessége, és a világbirodalmi státuszt is jelképező nagyság mind az építészet mind az egyéb műalkotások területén.

Másnap a Kárpátokhoz érve ismerős tábla várt minket:

Kárpátaljára értünk.

A határra érve viszonylag kis várakozás után átjutottunk, a magyar vámosok kellemetlenkedése már szinte fel sem tűnt, kihajtva a záhonyi határállomásról azonban már a magyar területen boldogan köszöntöttük egymást feleségemmel. Felhívtuk szüleinket, és megtudtuk, hogy otthon már készül számunkra a finom húsleves és rántott szelet, amúgy magyar módra. Jó volt hazatérni, de megfogadtam, hogy amint a lehetőség engedi újra ellátogatunk Oroszországba. Eddig több tervünk is született erre – Kalinyingrád átutazó vízummal, vagy Finn oldalról Karélia és Szentpétervár, a gulág szigetekkel, de a politikai helyzet romlása egyelőre késlelteti utunkat. De ami késik, az nem múlik – reméljük!

Szerző: Jáger Zoltán Tamás

53 éves okleveles vegyész és gépészmérnök vagyok. Vezettem autót, helikoptert, jártam északon és délen az út végéig elmentem. Nézem a világot, teszem amit kell. Újévi fogadalmam: többet, jobban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük