Gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt Tersánszky Józsi Jenő: „Misi mókus kalandjai” című meséje. Szüleim olvasták nekem, diafilmen néztem testvéreimmel, és a téli estéken folyton folyvást beült a fejembe az örökké termő fa szigetének képe.
Egy kedves barátommal és párjával – aki pont egy napon ünnepli velem a születésnapját – elhatároztuk, hogy meglepjük magunkat egy álomutazással egy szép és kellemes szigetre. Hosszas keresgélés után találtunk rá Thoddoo szigetére, a Maldív-szigetek egy távolabbi tagjára.
A repülőjegyet az Emirates légitársaságtól vásároltuk, a szállást interneten keresztül kerestük, és angol nyelven leveleztük a szálló személyzetével.
A főszigetre érkezve a repülés fáradalmait kipihentük, majd vártunk az átkelőhajóra. A főszigetre áthajózni a repülőtérről utólag feleslegesnek bizonyult, mert a szállásunkra szállító hajó indulás után a repteret ismét érintette.
Mintegy másfél órás tengeri utazás közben más szigetek mellett is elhaladtunk, a hullámok dobálták a csónakot, és egyszer előttünk állt a sziget kikötője, ahol a következő napokban pihenni fogunk.
A kikötés után elfoglaltuk a szállásunkat, ami a várt minőségű volt, nem okozott csalódást számunkra.
A repülőút kifárasztott, másnap a feleségemmel hajnalban elhatároztuk, hogy felfedező útra indulunk még a reggeli előtti időszakban, megkeressük a strandot, megnézzük mi van itt.
A következő napokban igazából pihentünk, és élveztük a természet érintetlen szépségét. Állandóan azon gondolkodtam, hogy ha létezik, akkor valahogy így néz ki a mesebeli sziget, ahol az örökké termő fa található. Az időjárás kellemes volt, a víz 28 fok, szóval minden adott volt a kikapcsolódáshoz.
A szigeten nem sok programra volt lehetőség, de mi nem zajos ünneplésre, hanem pihenésre vágytunk. A velünk utazó barátaim búvárkodással töltötték pihenésüket, képeikből ide beillesztek néhányat egy galériába.
Halraj a korallzátony felett. 
Teknős 
Teknős 
Teknős 
Mint egy óriási akvárium 
Halak a part közelében a korallhomok felett.
A szigeten néhány programlehetőség adódik, de szerintem pont ez a jó, nincs zaj, nincs diszkó, nincsenek részeg turisták.
A szállásunkon az étkezés jó és bőséges volt, minden nap volt hús és gyümölcs bőségesen.
Az ebédhez mindig volt gyümölcs, ezt különösen jól esett fogyasztani. Sajnos a svédasztalos vacsorák az orosz vendégek miatt nem voltak jók, de a szálló személyzete erre is odafigyelt: Mi szándékosan később jöttünk, és külön nagy tálon kaptunk az ételekből. Nagyon ízlett nekem a polipos – rákos rizs.
A szigeten töltött napjaink evéssel, alvással és strandolással teltek. A választható programok közül a parti vacsorát mindenkinek tudom ajánlani, nagyon hangulatos naplementés vacsorát költöttünk el a feleségemmel.
A másik program amit kipróbáltunk a tengeri horgászat volt. Erre a programra előre kellett jelentkezni és kora délután indult a hajó. A hajó legénysége először makrélákat fogott, és ebből készült a csali.
A legénység jól ismerte a víz alatti áramlási viszonyokat, és olyan helyre vezette a halászcsónakot, ahol a halak ki-be jártak a lagúnába. Itt megállva csak be kellett lógatni a horgászzsinórt a vízbe. A pecázás technikája annyi volt, hogy a fenékig engedett csalit a fenékről vissza kellett húzni körülbelül 60-90 centiméterrel és itt kellett apró mozdulatokkal emelgetni a kapásig.
Ez nagyon hamar megtörtént, ekkor a halat csak ki kellett emelni a vízből. A legénység segített a zsákmány azonosításában, mert néha például nem kívánt zsákmány is akadhatott a horogra. Ilyen eset velem is történt, amikor egy muréna-féle halat fogtam. A veszélyes halat a személyzet kiszabadította, majd visszadobta a tengerbe. A következő kapás sem váratott magára sokáig.
A kifogott halak nagyon változatosak, szépek és színesek voltak. Mintha csak egy óriási akvárium díszhalai lennének.
A magam részéről a halakat sülve szeretem legjobban! Ezért a kifogott halakat a szigetre vittük, ebből készítették el a házigazdáink a vacsoránkat grillrácson.
A fogás bőséges volt, így mindenkinek jutott a tányérjára falat bőven. Feleségemmel nagyon szeretjük a halakat, ezért hatalmas élmény volt a vacsora. Az orosz vendégek korábban már megvacsoráztak és így mi következtünk!
Szinte repült az idő, a napok egymásba olvadtak és csak pihentünk. És sajnos mint minden rossznak és minden jónak, ennek az üdülésnek is közeledett a vége, a búcsú a szigettől és vendéglátóinktól.
Az utolsó reggel kivitték a csomagjainkat a kikötőbe majd újra hajóra szálltunk. A speed-boat nekilódult, és álmaink szigete távolodott majd eltűnt a látóhatáron. Maléba érve zökkenőmentesen kikötöttünk a reptéren, és hazaindultunk.
Kirándulásunk az örökké termő fa szigetére életem egyik csúcspontja volt. Alapvetően nem szeretem a napot, a meleget, de itt a béke és a természet szépsége megérintett: bármikor visszatérnék, csak alkalom adódjon rá!
