Idén – a járvány miatt – csak egy rövidebb néhány napos túrára vállalkoztunk a feleségemmel.
Vasárnap reggel indultunk útnak, Rábafüzesnél léptük át a határt. Az osztrák határ őre átolvasta a COVID-19 passzusunkat és néhány másodperc várakozással már haladhattunk is tovább. Az első szállásunk olaszországi Stelvio-hágó közelében volt. Az utunk Ausztriából a tiroli hágók egyikén át vezetett Olaszországba.
A szállásunk jó volt, másnap a Stelvio – pass hágó következett. Az úton a sok hajtűkanyarral találkoztam, több alkalommal megálltunk pihenni, és fényképezni.
Az út tetején a hágón megálltunk, tiroli rétest és káposztás kolbászos szendvicset ettünk.
A hágón pihentünk egy órát majd ereszkedés következett. Utunk a Comoi-tó mellett vezetett, de ez egy kicsit csalódás volt a zsúfoltság miatt.
A következő szállásunk az Aosta völgyben volt. Ez a szállás volt utunk legjobb szállása, az erkélyről szép volt a kilátás.
A járványhelyzet miatt a közeli áruházban vásároltam, és a szállásunkon étkeztünk. Az utakon és a kertekben teljesen mediterrán jellegű növények és virágok voltak. A völgyekben öntözött almáskertek és más ültetvények mellett autóztunk.
Franciaország felé a Szent Bernát-hágón át gondoltuk az átjutást, itt sem nehezítette semmilyen ellenőrzés az előrehaladást.
A hágó után a franciaországi szállásunkra mentünk, ami a Verdon kanyontól még kb. 80 kilométerre volt. Ezt a szállást is még Budapestről foglaltam le, és szerencsére jól kommunikáltak angolul, mert a késői érkezés miatt a recepció helyett kulcsos dobozos kódos megoldás volt.
Az úton a francia alpok hegyei mellet haladtunk Grenoble után a D1075 ös úton, ami az autópálya alternatívája volt. A hegyek kilógtak a felhőkből, le is fényképeztem őket!
A szállásunk most egy erősen közepes szállás volt, egy város szélén, és aki dél francia viszonyokat ismeri, az tudhatja mit is jelent ez. Másnap a várva várt Verdon kanyon következett, egy éjszakát ki lehetett bírni itt.
A kanyon bejárata már a közeledés során látható volt, több alkalommal megálltunk és fényképeztük. A kanyon nyugati oldalán körbe a kréta-út vezet kilátókkal, ennek az útnak a kiindulópontja a kanyon tetejénél található.
Felérve a körút kezdetéhez Palud-sur-Verdon faluban nyílik a kanyon bejárását biztosító D23 út. Az út kényelmes megállókkal és kiépített kilátókkal szegélyezett, a reggeli órákban érdemes a bejárást kezdeni, mert később már nagyon nagy a tömeg. Ez az út bejárása szinte kötelező a motorosoknak: láttunk például Harley Davidson motoros embert, aki nyilvánvalóan évente alig néhány napot motorozik. Később újra láttuk az embert, a kanyonból hazafelé, egy Mercedes Vito kisbusszal, utánfutóval, majd ezen szépen lekötve a motor.
A kilátás csodálatos volt, azt gondoltuk, ha körbejártuk, akkor lemegyünk fürdeni a strandra.
A kanyon után északnak indultunk és estére már szálláson voltunk. Sietősre vettük a figurát, mert úgy gondoltuk feleségemmel ideje lenne hazatérni. A kedvenc Kédange-sur-Canner faluban lévő hotel jó volt mint mindig, ezt a hotelt már sokszor vettük igénybe mind Franciaország felé, mind hazafelé mert körülbelül 1200 km távolságra van az otthonunktól, ami autópályán egy napi távolságnak felel meg.
Másnap reggel egy pékségben finom süteményt ettünk, majd hazaindultunk. Útközben megálltunk enni Ramstein melletti benzinkúton, és még egyszer Passau környékén. Este éjfél körül értünk haza, csak a legszükségesebb holmikat hoztuk fel az autóból. Fél óra múltán már az igaz emberek és fáradt utazók álmát aludtuk.
Ez a rövid de intenzív élményekkel teli út jutott most nekünk, de talán jövőre több méz lesz a madzagon….
Mindenkinek hasonló jó utat kívánok!