A nyár végén egy kirándulást tettünk feleségemmel az egyik kedvenc helyemre, és ott a sütés új műfaját próbáltuk ki. A tűzgyújtási szabályok a nyílt lángú szabad tűzre vonatkoznak, a zárt tüzelőberendezésre tudomásom szerint nem. Ezért a kirándulásra magunkkal vittük Kicsi Joe-t, a kamado grillünket. Az utazás nyugodt és eseménytelen volt, az M3-ról Eger felé tértünk le, majd a Felsőtárkány – Miskolc úton érkeztünk Lillafüredre. Itt megvettük a sütés legfontosabb kellékét, a halat.
A telepen medencékben tartják a halakat, és itt lehet őket megvásárolni. A tisztított pisztráng kilója élősúlyban 2600 Ft volt, amit nem tartok drágának. Két kisebb és egy nagyobb halat vásároltunk, hogy kipróbáljuk melyik miként süthető meg.
Innen Bánkút felé vettük az irányt, fel a Bükk-fennsík szélénél levő parkolóig. Ezt a parkolót viszonylag kevesen ismerik, ide még szabad autóval behajtani. Bár a fennsík sorompói nyitva voltak, most nem kockáztattuk a belépést autóval.
Szép napos idő volt, de az árnyékban kicsit hideg, így a padokra plédet terítettünk hogy kényelmes legyen a várakozás. A halakat már a pisztrángtelepen előkészítették, kibelezték, és megtudtuk a pisztráng pikkelye eltér a többi édesvízi haltól, az megsütve ropogós és fogyasztható. A sütőkövet alufóliával borítottam, majd a pisztrángot sóztuk és borsoztuk, majd a köretnek szánt burgonyát az indirekt sütőkőre tettük.
A kamadót begyújtottam, majd 140 C-fokra melegítettem fel. Ekkor először a rácsot és a burgonyát raktam be, mert ennek lényegesen több idő kell a sütéséhez mint a halnak.
A burgonyának kb. 20 perc előnyt adtunk, majd a a sütőbe bekerültek a sózott és borsozott pisztrángok. A sütés hőmérséklete továbbra is csak 140 C fok volt. Az első oldalt 15 percig készítettem majd megfordítottam a halakat.
A fordítás után, hogy ne száradjon ki a pisztráng, fokhagymát és petrezselymet aprítottam és vajdarabkákkal kevertem el. Ezt a halak belsejébe és már megsült oldalára halmoztam.
A második oldalt is változatlan hőmérsékleten 10 percig készítettem. Közben mustáros kiflifalatkákat készítettem, hogy ne haljak éhen amíg tart a sütés.
Szeretjük a feleségemmel ezt a mustár családot, különösen a magos édes mustárt. Amíg a sütés tartott, jót beszélgettünk és gyönyörködtünk a környezetben.
A sütési folyamat végére a halak szeme is kifordult, ezzel jelezve, hogy elkészültek. A burgonyákat és a halat kivettem, és tálaltam.
A pisztráng bőre ropogós és ízletes, húsa omlós lett. A belsejét átjárta az olvadt vaj, ami nagyon finommá varázsolta a halt. A burgonyák az indirekt kövön tökéletesen elkészültek még a vékony héjuk is fogyasztható volt. Szerencsére sem eső sem szél nem zavara a pihenésünket, amiről most séta nélkül tértünk haza. A sütés tapasztalata az volt, hogy érdemes a nagyobb halt venni, és azt lefejezve tenni a sütőbe (hogy beférjen) mert a kis halak megsütve bizony kevésnek bizonyultak. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet és a pisztrángsütést, próbáljátok ki bátran!