Tisztelt Látogató, Érdeklődő, Megrendelő!
Engedje meg nekem, hogy néhány sorban bemutassam magam és tevékenységemet.
1969-ben születtem és a gyermekkorom a létező szocializmus világában kezdődött. Hárman vagyunk testvérek, öcsém és húgom is elérhető a világhálón.
A rendszer rothadásának eredményeként családunkba is beszivárgott a technika, első számítógépem egy C-64 képében. Ezt a gépet jelenleg is őrzöm, a mai napig működőképes. Sajnos, csak – mint sokaknak másoknak – kazettás magnó jutott a „floppy” helyett. Innen indultam el, majd Amiga-500 és az első 286-os PC volt a fejlődésem útja.
Tanultam, dolgoztam, majd 1995-ben úgy határoztam – mondjuk nem teljesen önszántamból, mert a körülmények, a vágyaim is ebbe az irányba vittek – hogy olyan területen kezdek dolgozni, ami szó szerint a pénzről szól.
Így kezdődött a pénznyerő automaták programkészítésének korszaka az életemben.
Számtalan siker és eredmény után szinte villámcsapásként ért 2012 őszén a magyar hatalmi elit „einstandja”: Egyik napról a másikra elvették addigi megélhetésemet, felfordították az életemet. Emlékszem, hétfő reggel 7.30 körül a nemzeti szócsőben bemondták hogy itt márpedig törvény lesz, és aznap délelőtt végignéztem az országgyűlési közvetítést – ami akkor még, az évek óta szűkülő trendet figyelve, szinte folyamatos volt. L. elvtárs, a konfrontatív hozzáállásáról és pökhendi pimaszságáról már ránézésre is meggyőzött, hogy itt bezár a bazár.
Valahogy csak lesz, mondta az egyik megrendelőm, D úr. Akkor értettem meg, milyen jó, hogy bölcs előrelátással az első gépészmérnöki diplomám – melyet 1993-ban szereztem a BME padjait koptatva – után 2002-ben ismét tanulni kezdtem: Mert minden jónak, és minden rossznak egyszer vége lesz.
Azóta azt csinálom amihez értek: a vegyész és gépészmérnöki területek számítástechnikai és elektronikai területekkel határos részein – ahol a mérnöki tudás szükséges a tényleges következmények felismerésére és előrelátására – készítem alkotásaiat.
Büszke vagyok arra, hogy egyéni vállalkozóként 1995 óta teljesítek megrendelői igényeket, építettem fel családot, egzisztenciát (többször is) jutott időm és energiám tanulni, tudásomat gyarapítani.
Aztán egy szép napon megint úgy gondoltam, váltani kell. Felhagytam a vállalkozással és egy közhivatalban ügyintéző lettem. Így jutottam el napjainkig. Fontosnak tartom az élethosszig tartó tanulást, – de nem a mai hitvány bokorugró „egyetemeken” – valamint folyamatos megújulás képességét.
